Tisztelt Honfitársaim!
2015. április 11-én, amikor mi a költészet napját ünnepeltük, dr. Wellmann György - a Kúria Polgári Kollégiumának vezetõje - az internet útján ma már ismertté vált levelet írt a Bankszövetség vezetõ beosztású képviselõinek arról, hogy ígéretet tesz arra, a kúriai ítélkezõ tanácsokat, s ezzel az összes hazai bíróság bíráját valamint bírói tanácsát az õ elveihez igazodó ítéletek meghozatalára készteti. Ezt a levelet a bankok képviselõi a folyamatban lévõ ügyekben benyújtották elmúlt pénteken a tárgyalásokon. Ez egy olyan tett, amely nem maradhat komoly súlyú következmény nélkül.
Az alábbi javaslatot tettük dr. Áder János köztársasági elnök úr felé, amelyet tegnap telefax útján eljuttattunk, ma pedig személyesen is be kívánunk nyújtani.
Osszátok meg ezt a hírt, mert ez nem csak devizahiteles ügy. Ma ebben, holnap más jellegû ügyben gyakorolhat bárki személyes érintettsége okán ilyen jellegû hatást az ítélkezõ bíróságokra.
" DR. ÁDER JÁNOS ÚRNAK,
MAGYARORSZÁG KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÉNEK
Budapest, I. Sándor-palota
______________________________________________
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
"Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midõn már sikerhez nincsen remény." - írta Deák Ferenc. Most, ma olyan kéréssel fordulunk Önhöz, amely igaz ügyet szolgál, s amely ügy, ha nem lesz az Ön tevékenysége eredményeként a tisztesség útjára terelve, úgy a mai igazságszolgáltatás teljes hiteltelenné válását eredményezheti, s azt mondhatjuk, a deviza elszámolású kölcsönökkel összefüggõ, több tízezer perben az adós számára a jogszerû sikerre valóban már nem marad remény.
A javaslatunk elõterjesztésének oka a jelenség kapcsán az igazságszolgáltatásba vetett, a jelenség következmény nélküli érvényesülése esetén bizonyosan elveszõ bizalom megóvása, helyreállítása.
I. Jelenség
Az adósok, mint fogyasztók, érdekében eljáró több ügyvéd kollégánk országszerte 2016. április 15. napján olyan ügyekben, amelyekben devizaelszámolású kölcsönszerzõdés volt az ügy tárgya, a pénzügyi intézmények – mint peres felek – jogi képviselõi a mellékelt, 2016. április 11-én kelt levelet nyújtották át az eljáró bíráknak és bírósági tanácsoknak abból a célból, hogy a perbíróságok döntéseit a pénzügyi intézmények irányában kedvezõen befolyásolva ezeket okirati bizonyítékként használják fel. Azon levelet, amelyet jelen beadványunkhoz mellékeltünk, az UniCredit Bank Hungary Zrt jogi képviseletét ellátó Lajer Ügyvédi Iroda, tehát az alperes képviselõje, csatolta be a Szegedi Ítélõtábla elõtt Pf. I. 21125/2015. számú másodfokú eljárásban tartott tárgyaláson, kapta azt kézhez felperes jogi képviseletében dr. Zoltán Gábor ügyvéd úr.
A levél tartalma szerint dr. Wellmann György, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetõje, a Bankszövetség által hozzá korábban intézett levélre azt válaszolta, hogy a Bankszövetség levelében jelzett probléma valóságával egyetért, sajnálatát fejezi ki, hogy a levélben idézett Pfv. I. 21156/2015. számú felülvizsgálati eljárásban meghozott döntés megszülethetett, amely szerinte ellentétes a 6/2013. PJE tartalmával, s õ maga ezt a döntést nem tartja irányadónak, egyúttal azon tanács, amely meghozta ezt a döntést, a jövõben „igazodni fog” a jogegységi határozathoz és az azon alapuló ítélkezési gyakorlathoz.
II. A jogszabályi háttér
Az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdése azt mondja ki, hogy a magyar állam mûködése a hatalom megosztásának elvén alapszik. A XV. cikk (1) bekezdése meghatározza, hogy a törvény elõtt mindenki egyenlõ. A XXIV. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerû határidõn belül intézzék.
Az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el. A 26. cikk (1) bekezdése meghatározza, hogy a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A 28. cikk garantálja, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsõsorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (továbbiakban: Törvény) 1. § (1) bekezdése biztosítja, hogy a bírói függetlenség és pártatlanság alkotmányos elvének maradéktalan érvényre juttatása érdekében a bíró ítélkezõ tevékenységében független. Ezen jogszabályhely az Alaptörvényben megfogalmazott alapvetõ elvek mentén részletesen kifejti, hogy a bírói függetlenségen kívül a pártatlanság elvének is maradéktalanul érvényre kell jutnia.
A Törvény 22. § (1) bekezdése meghatározza a bíró esküjének szövegét: eszerint: „Fogadom, hogy a rám bízott ügyeket tisztességes eljárásban, részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelõen bírálom el; hivatásom gyakorlása során az igazságosság és a méltányosság vezérel.”
A Törvény 36. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a bíró hivatását esküjéhez hûen köteles gyakorolni, igazságszolgáltatási feladatainak teljesítését nem tagadhatja meg, a rábízott ügyekben folyamatosan, lelkiismeretesen köteles eljárni. A (2) bekezdés szerint a bíró minden ügyben befolyástól mentesen, és részrehajlás nélkül köteles eljárni. A (3) bekezdés kimondja, hogy a bíró a döntés befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani és arról a bíróság elnökét tájékoztatni. A (4) bekezdés meghatározza, hogy a bíró az eljárása során köteles az ügyféllel szemben tisztességes és pártatlan magatartást tanúsítani.
A Törvény 37. § (2) bekezdése megköveteli, hogy a bíró köteles a tisztségéhez méltó, kifogástalan magatartást tanúsítani és tartózkodni minden olyan megnyilvánulástól, amely a bírósági eljárásba vetett bizalmat vagy a bíróság tekintélyét csorbítaná.
Tisztelt Köztársasági Elnök úr az Alaptörvény 9. cikke (3) bekezdésének k) pontja szerint kinevezi a hivatásos bírákat. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 89. § c./ pontja szerint a bíró szolgálati viszonya megszûnik: a köztársasági elnök általi felmentéssel. A 90. § i./ pontja meghatározza, hogy a bírót fel kell menteni, ha a bíróval szemben lefolytatott fegyelmi eljárás során jogerõs fegyelmi büntetésként a bírói tisztségbõl való felmentést indítványozták.
Ugyanezen törvény 105. § a./ és b./ pontja kimondja, hogy fegyelmi vétséget követ el a bíró, ha vétkesen a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi, vagy az életmódjával, magatartásával a bírói hivatás tekintélyét sérti vagy veszélyezteti. A 106. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy ha a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja bírósági vezetõvel szemben merül fel, a fegyelmi eljárás megindítását a kinevezési jogkör gyakorlója kezdeményezi az elsõfokú szolgálati bíróság elnökénél.
A Törvény 43. §-a rendelkezik arról, hogy a bíró nyilatkozattételi lehetõsége milyen keretek között adott. Eszerint a bíró a szolgálati viszonyán kívül nyilvánosan nem fogalmazhat meg véleményt bíróság elõtt folyamatban lévõ vagy folyamatban volt ügyrõl, különös tekintettel az általa elbírált ügyekre.
Megvizsgáltuk a Kúria SZMSZ-ét annak érdekében, hogy feltárjuk, dr. Wellmann Györgynek a fenti jogszabályhelyekben megfogalmazott elvárt magatartásokon túl ad-e az õt alkalmazó szervezet olyan jogosítványokat, amely alapján megírhatta ezt a levelet.
A SZMSZ I. fejezet 7. §-a rendelkezik arról, hogy a Kúria jogi személy, vezetõje és szervezeti képviselõje a Kúria elnöke. Jogi ügyekben a Kúria képviseletét a Kúria elnöke által meghatalmazott személy látja el. Az SZMSZ 2.2.3. pontja szól a Kúria kollégiumvezetõirõl és kollégiumvezetõ-helyetteseirõl. A 22. § (3) bekezdés határozza meg részletesen a kollégiumvezetõ, mint a kollégium szakmai és igazgatási vezetõje, tevékenységét.
III. A levél értékelése az ismertetett jogi szabályozás tükrében, és lehetséges következményei
A fentiek alapján megállapítható, hogy ilyen jellegû, ilyen tartalmú levél megfogalmazására a magyar hatályos törvények szerint dr. Wellmann Györgynek nem volt joga. dr. Wellmann György ezen levéllel, s annak tartalmával megsértette az ismertetett normákat, amelynek eredményeként – véleményünk szerint - nem csak a Kúria Polgári Kollégiumának vezetésére vált alkalmatlanná, hanem bírói hivatásra is érdemtelen. Az eset kapcsán akár felmerülhet a Btk. 278. § (1) bekezdésben szabályozott, s a (3) bekezdés szerint büntetendõ kényszerítés hatósági eljárásban valamint a Btk. 305. §-ában megfogalmazott hivatali visszaélés bûncselekményeinek alapos gyanúja is.
Dr. Wellmann György levelébõl kitûnõen nem hajlandó elfogadni, hogy a bírák függetlenek és csak a törvényeknek vannak alárendelve, ítélkezésükben nem utasíthatók. Nem hajlandó tudomásul venni, hogy a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni.
Dr. Wellmann György személyes, informális kapcsolata a Bankszövetség képviselõivel önmagában kizárja, hogy képviselni tudja a pártatlanság elvét, s azzal, hogy mindezt ilyen nyilvánvalóan jogellenes formában ki is fejtette, maga biztosítja Magyarország polgárait arról, hogy bizonyos személyes érdekek mentén nem engedi a törvényeket, azok célját és szellemiségét a kúriai bírósági ítélkezésben érvényre jutni.
Dr. Wellmann György ezen megnyilatkozásával megsértette saját esküjének szövegét. Dr. Wellmann György minden nap Majláth György volt kúriai elnök, országbíró 1802. január 2. napján elmondott beszéde elõtt megy el, amikor ítélkezõ tevékenységet folytat. Ezen szavak az egyetlen mérték, amely alapján egy bírót bírónak lehet tekinteni. Vélhetõen éppen ezért döntöttek a múltban a kúriai vezetõk arról, hogy ezt a gondolatsort közvetítik a ma bírái felé annak érdekében, hogy az ítélkezésük megalapozott és igazságos legyen.
Dr. Wellmann György nem szervezeti vezetõje a Kúriának, s levelében nem hivatkozott arra, hogy a Kúria elnöke õt megbízta volna ezen ügyben történõ eljárásra, nyilatkozattételre.
A Kúriai SZMSZ 22. § (3) bekezdésében meghatározott feladatkör alapvetõen igazgatási, részben pedig szakmai kérdésekben kezdeményezõ. Mindezek alapján nem tarthat személyes kapcsolatot egyetlen bírósági szervezeten kívüli személlyel vagy szervezettel konkrét ügyben hozott döntés vagy konkrét ügyet érintõ vélemény megfogalmazásával a Kúria kollégium vezetõje. Nem fejezheti ki a bírósági szervezeten kívüli szervezet vagy személy felé egy adott ügyben véleményét. Nem jogosult egy személyben a Kúria honlapján közzétett egyedi döntés fenntartására vagy eltávolítására döntést hozni és intézkedni. Egy személyben nem szólíthat fel egyetlen bírói tanácsot sem arra, hogy egyéni szakmai véleményének megfelelõen igazodjon egy egyedi ügyben egy általa kívánatosnak ítélt ítélkezési gyakorlathoz. Mindezek alapján tehát megállapítható, hogy a Kúria SZMSZ-ének rendelkezései sem jogosították fel dr. Wellmann Györgyöt arra, hogy ezen álláspontját ebben a formában kifejtse.
Az eset kapcsán megfogalmazódott bennünk két fontos kérdés:
1. Milyen „jelzés” alapján, milyen jogi alapon történt megkeresésre válaszolhat a Kúria Polgári Kollégiumának vezetõje a Bankszövetség tisztségviselõi részére?
2. Amennyiben dr. Wellmann György „megköszöni” és „egyetért” tudomásunk szerint minden polgári peren kívülálló Bankszövetség képviselõinek „jelzésével”, sõt, „teljes mértékben egyetért” azzal, akkor ezek szerint számára bárki bármilyen felek között folyamatban lévõ vagy folyamatban volt ügyben megkeresést intézhet dr.Wellmann Györgyhöz, hogy értsen vele egyet és befolyásolja a megkeresés szerinti tartalommal a Kúria ítélkezõ tanácsait?
Ha mindezekre dr. Wellmann Györgynek a jogszabályok és jogi normák fent ismertetett tartalma ellenére joga van, akkor az igazságszolgáltatás tevékenysége olyan tisztességtelen befolyás alá kerül, amely kizárja, hogy bárki ügyét ebben az országban tisztességes keretek között intézzék el. Ha e tettnek nem lesz a közvéleményt és a peres feleket megnyugtató következménye, akkor a jövõben bármilyen típusú ügyben bármilyen, jelentõsebb befolyással bíró személy vagy szervezet mindennemû következmények nélkül nyilvánosan ugyanezt megteheti és találhat a legfõbb bírói fórumon befolyással bíró olyan személyt, aki ebbéli képességét kibontakoztathatja.
Miután dr. Wellmann György ezen alaptörvényi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva megsértette a hatalommegosztás, a törvény elõtti egyenlõség, a részrehajlás nélküli, tisztességes eljáráshoz való jog alapelveit, megteremtette azt a helyzetet, amely miatt élnünk kell az Alaptörvény XXV. cikkében foglaltakkal. Eszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez.
Mindezen jogszabályhelyekre tekintettel javaslatot teszünk T. Köztársasági Elnök úr felé arra, hogy - mint a kinevezési jogkör gyakorlója - dr. Wellmann Györggyel szemben, aki a Kúria Polgári Kollégiumának vezetõje, a Kúria tanácselnök bírája, kezdeményezze fegyelmi eljárás lefolytatását az Kúria elnökénél vagy az elsõ fokú szolgálati bíróságnál.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Ezen javaslatunk megtétele mellett – tekintve, hogy dr. Wellmann György levele egy bizonyos ügytípust érint – szeretnénk felhívni figyelmét arra, hogy az a Bankszövetség, amely levelezést a pénzügyi intézmények érdekeinek megfelelõ ítéletek meghozatala érdekében dr. Wellmann Györggyel folytatott, milyen tartalmú tanulmány elkészítésével igyekezett elõsegíteni azt, hogy minél nagyobb számú személy vegye igénybe az idegen devizákban meghatározott kölcsönöket a pénzügyi intézményeknél. Mellékeljük e 2006. január 26-án elkészült tanulmányt, s annak 2006. január 31. napján történt közzétételét. A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint ezen közzétett tanulmány megjelenését követõen futott fel az ilyen típusú kölcsönök igénybe vétele, s a pénzügyi intézmények eljáró ügyintézõi ezen tanulmány adataira támaszkodva beszélték rá közel egy millió ilyen típusú kölcsönszerzõdés megkötésére az adósokat. A tanulmányban is olvasható, hogy 2004 és 2005-ben maximum egyharmada volt az ilyen típusú kölcsönök aránya az összes kölcsönügyleten belül. E tanulmány megjelenése után pedig 2009-ig az idegen devizákban elszámolt kölcsönök aránya magasabb, mint 80 %-ot képviselt a hosszabb lejáratú kölcsönöknél.
A tanulmányban a Bankszövetség felteszi az alábbi kérdéseket: Milyen mértékû az árfolyamkockázat, reálisan számolhatunk-e azzal, hogy az árfolyamkockázat miatt a devizában felvett hitelt felvevõ háztartásokat súlyos veszteségek érhetik? Valós-e az a félelem, amit az utóbbi idõben – kampánycéllal – kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt hangoztattak: „bekövetkezhet a forint tartós és jelentõs mértékû gyengülése, s ha bekövetkezhet, akkor a devizában eladósodottak törlesztési terhei akár elviselhetetlen mértékben is megnövekednek”? A Bankszövetség válaszai számtalan grafikon, elemzés után a következõk: „Hosszabb távon egyértelmûen azzal kell számolni, hogy a forint árfolyama – legalábbis reálértelemben – folyamatosan felértékelõdik. Ám nem csak a reálértelemben vett tartós forintgyengülést zárhatjuk ki a lehetséges jövõbeni forgatókönyvek közül, hanem a forint jelentõs és tartós nominális gyengülését is. Mivel a devizahitelek túlnyomó többsége hosszabb lejáratú hitel, az esetleges néhány napos nagyobb árfolyam ingadozás a törlesztési terheket érdemben nem változtatja meg. A hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók nyugodtan választhatják a pénzintézetek által kínált devizaalapú hitelkonstrukciókat is: a hitel futamideje alatt a hitel törlesztési terhét jelentõsen és tartósan megnövelõ árfolyammozgás valószínûleg nem lesz.” Ezek után mindannyian tudjuk, hogy 2010-tõl a forint jelentõs gyengülése és a szerzõdésekben alkalmazott idegen devizák árfolyamának erõsödése olyan mértékben növelték meg a kölcsönök törlesztõrészleteit, amely elviselhetetlen terhet rótt az adósokra. Az élet igazolta, hogy a Bankszövetség ezen tanulmányával félrevezette, becsapta az adósokat. A Bankszövetségnek elsõsorban bocsánatot kellene kérnie az adósoktól és nem személyes kapcsolata útján jogellenesen befolyásolnia a kényszerû ítélkezést.
Tisztelt Köztársasági Elnök úr aláírta a Bankszövetség érdekeit szolgáló elszámolási törvényeket, melyeket az adósok csak bankmentõ törvénycsomagként említenek. Vélelmezzük, hogy nincsenek alaposabb ismeretei arról, hogy ezen törvények rendelkezéseivel miként éltek vissza a pénzügyi intézmények. Jelentõs részük úgy vette vissza az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés miatt jóváírt túlfizetéseket, hogy az elszámolásokban a már törlesztett összegekbõl átalakította a tõke és kamat, valamint díjak egymáshoz viszonyított arányát a kamatok és díjak javára azért, hogy a törlesztett tõke mértékét alacsonyabban tartsa, s magasabb összegû legyen a még meg nem fizetett tõke összege a forintosítás elõtt. Ezért volt hallható a média tudósításaiban, hogy jelentõsen magasabb összegûek maradtak a bankok követelései az elszámolás és forintosítás után, mint a valaha felvett forint összegû kölcsönösszeg. Ezért indulnak tízezrével perek, mert már nincs más lehetõsége az adósoknak jogalkotás útján arra, hogy az általuk ténylegesen vállalt kötelezettségeik után kelljen a kölcsönt és annak ellenértékét visszafizetniük.
Mindannyian, akik ilyen jellegû ügyekben vállaltuk el az adósok képviseletét, s évek óta igyekszünk megalapozott javaslatokkal a jogalkotót az átfogó megoldás kialakítása érdekében segíteni, nem népszerûséget, nem megélhetési forrást kívántunk magunknak, hanem azokat a jogelveket kívánjuk érvényre juttatni, amit egyetemi tanulmányaink során tanáraink segítségével magunkévá tettünk.
Dr. Wellmann György levelében azt írja, „az ítélet sajnálatos módon ellentétes a 6/2013 PJE számú határozat indoklásával.”
Ugyanakkor a hivatkozott jogegységi határozat III./2. pontja szerint „A jogegységi határozat egyedi szerzõdések, szerzõdési rendelkezések érvényességének vizsgálatára nem alkalmas, hanem csak annak elemzésére, hogy a deviza alapú kölcsönszerzõdés 1. pontban ismertetett konstrukciója polgári jogi szempontból érvényes-e. Az egyes szerzõdések, egyes szerzõdéstípusok egyedi megvizsgálása, egyedi, illetve többlet tényállási elemek feltárása, értékelése csak a konkrét perekben lehetséges.”
Ebbõl megállapítható, hogy Dr. Wellmann György még a 6/2013 PJE rendelkezéseit is figyelmen kívül hagyta véleményének megformálásakor, egyedi ügyrõl mondott véleményt és további egyedi ügyekkel kapcsolatban tett bírói esküjéhez teljességgel méltatlan ígéretet.
Ma már nem csak az ügy igazságos elbírálása, ügyfeleink jogos érdekeinek képviselete a feladatunk, hanem az ítélkezõ bírák megvédése is függetlenségük, pártatlanságuk, vállalható tisztességes ítéleteik megõrzése érdekében. Ismét csak Deák Ferenc, a haza bölcse szavait kívánjuk ideidézni, amikor elköszönünk Öntõl javaslatunk végén:
"Mi csak a törvény teljesítését kívánjuk; mert a nem teljesített törvény holt betû, jogfolytonosság nélkül az alkotmány nem él."
Maradunk tisztelettel és intézkedése iránt reménnyel:
Budapesten, 2016. év április havának 18. napján,
az aláírásukban akadályozott, de a javaslatot elõterjesztõk,
dr. Madari Tibor ügyvéd dr. Zoltán Gábor ügyvéd dr. Bihari Krisztina ügyvéd
dr. Várhelyi Tamás ügyvéd dr. Kissgál Éva ügyvéd dr. Ölveczky István ügyvéd,
nevében:
dr. Varga-Damm Andrea
1039. Budapest, Berzsenyi D. u. 69."
Áldással,
Fazekas Ferenc