"Gyurcsányt az ájulás kerülgette"
Akik ismerik Gyurcsány Ferenc egykori magyar miniszterelnök politikai pályafutásának igaz történetét, azok számára meghökkentõ, hogy az MSZP és a balliberális oldal még mindig tõle várja a "megújulást". A baloldal számára Gyurcsány Ferenc ma is hiteles politikus, akinek megvan a képessége és ereje, hogy maga köré gyûjtse az MSZP megmaradt híveit és az egykori állampártot ezzel, vagy más névvel sikerre vigye. Maga Gyurcsány Ferenc is hisz ebben, olyannyira, hogy próbálja önmagát Orbán Viktorhoz mérni. Demokratikus Koalíciós platformot szervez, blogját a magukat mérvadónak tartó balliberális médiumok, mint a Messiás megnyilatkozásait idézik.
Gyurcsány Ferenc európai szintû politikus azonban nem létezik többé. Véglegesen kiírtá magát az európai politikából. Elérte, hogy soha többé nem léphet európai porondra. Jelenleg az egyetlen olyan európai politikus, aki az unióban "persona non grata".
Hazudós puma
Már hatalomra kerülésének körülményei is sajátosak voltak. Az a jól elõkészített puccs, amivel az SZDSZ hathatós támogatásával magához ragadta elõdjétõl a miniszterelnöki bársonyszéket, sokkal inkább hasonlított a jól ismert dél-amerikai módszerhez, semmint valamiféle európaihoz. Európa vezetõ politikusai egy pillanatra felkapták a fejüket, de kisebb dolguk is nagyobb volt annál, semhogy egy ilyen eseményre hivatalosan reagáljanak. Arra számítottak, hogy az európai politikai terepen bátortalanul mozgó, az uniós politikákban nehezen kiigazodó, helyenként iskolásan viselkedõ Medgyessy Pétert egy energikus, kemény döntések meghozatalára képes, rátermett fiatal politikus váltja fel.
Úgy tûnt, nem csalódnak, hiszen azt követõen, hogy Gyurcsány Ferenc 2004 szeptemberében átvette a magyar kormány irányítását, hirtelen beindult, sõt "dübörögni" kezdett a magyar gazdaság. Sorra jelentek meg a balliberális médiában a magyar gazdaság sikereirõl szóló beszámolók, olyannyira, hogy 2005-ben Kóka János azt nyilatkozta a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, hogy "ha Szlovákia azt mondja, hogy õ a tátrai tigris, akkor Magyarország a pannon puma". A nemzetközi pénzintézetek és hitelminõsítõk, sõt a piac sem igazolta azt a boom-hangulatot, ami a magyar kormány kommunikációjában eluralkodott, de csöndben maradtak, hangjukat sem hallatták, hagyták, hogy a Gyurcsány-kormány folytassa ócska kommunikációs bûvésztrükkjét.
A legnagyobb bûnt mégis az Európai Unió követte el. Az Európai Tanács rendeletének megfelelõen a tagállamoknak minden évben be kell nyújtaniuk aktualizált makrogazdasági és költségvetési elõrejelzéseiket, az úgynevezett konvergenciaprogramot. A pénz-és gazdasági ügyekért felelõs spanyol szocialista biztos, Joaquín Almunia nyomására azonban a Bizottság megengedte Magyarországnak, hogy a magyar gazdaság állapotát bemutató jelentését tavasz helyett a magyar parlamenti választások után, szeptemberben nyújtsa be. Ezzel az Európai Bizottság a Gyurcsány-kormány cinkosává vált, alapvetõen befolyásolva a 2006. áprilisi parlamenti választásokat, amit így újra az MSZP nyert meg.
Gyurcsány Ferenc azonban nem tudta maradéktalanul élvezni a gyõzelmét. Hihetetlen teher nyomta a vállát. A konvergenciaprogram késleltetett beadása mögött ugyanis egy titkos megállapodás húzódott meg, ami máig nem került nyilvánosságra: 2006 tavaszán, még a választások elõtt az Európai Bizottság kézhez kapott egy konvergencia-programot, amelyben a lüktetõ magyar gazdaságnak megfelelõ adatok szerepeltek.
Almunia megkérte Gyurcsány Ferencet, keresse õt fel Brüsszeli irodájában. Gyurcsány magával vitte két miniszterét is, de Almunia ragaszkodott a négyszemközti megbeszéléshez, amin még a tolmácsok sem vehettek részt. Megbízható információink szerint a pénzügyi biztos kertelés nélkül kiterítette lapjait:
- Miniszterelnök úr, miért kívánják önök hamis adatokkal megtéveszteni az EU-t?
Gyurcsány elhûlt, de védekezett:
- Biztosíthatom, hogy a benyújtott adatok valódiak.
Almunia ekkor benyúlt íróasztalának fiókjába és egy hatalmas dossziét tolt a magyar miniszterelnök elé.
- Mi ez? -kérdezte Gyurcsány.
- A csalásaik gyûjteménye. Tudja, miniszterelnök úr, amióta a görögök hasonló trükkel jutottak be az eurózónába, már nem bízunk semmit a véletlenre. Van nekem egy 12 fõbõl álló csapatom, amely arra specializálódott, hogy a csalásokat leleplezze. A magyar minisztériumokban folyó uniós ellenõrzésen a csoport tagjai is részt vettek. Az eredmény ebben a dossziéban található. A csoport vezetõje még azt is elmondta, nem volt nehéz dolguk, hiszen a magyar kormány olyan trükközéseket alkalmazott, amelyekkel itt, Nyugat-Európában a nagyvállalatok éltek úgy húsz-harminc évvel ezelõtt, és amelyek olyan átlátszóvá váltak az idõk folyamán, hogy ma már errefelé nem használja senki.
Gyurcsányt állítólag az ájulás kerülgette.
- Mi legyen most? - kérdezte.
- Két lehetõséget látunk - mondta Almunia. - Az egyik, hogy az EU nyilvánosságra hozza, hogy önök alaposan meghamisították a makrogazdasági adatokat. Ebben az esetben azonban szankciót is kell alkalmaznunk, meg kell vonnunk Magyarországtól az uniós támogatásokat.
- Ez végzetes lenne - felelte Gyurcsány. - Mi a másik lehetõség?
-A másik lehetõség, ha ön vallja be, hogy manipulálták az adatokat, beismeri, hogy a csalásokat önök követték el. Magyarul, elismeri, hogy hazudtak nekünk.
- De hogyan? - csattant fel Gyurcsány.
- A kivitelezés módját önre bízom. De mihelyst napfényre kerül, hogy a magyar gazdaság milyen helyzetben van, ön azon nyomban nekikezd a gazdaság helyreállítását célzó reformoknak. Meg kell értetnie a magyarokkal, hogy nincs többé szocializmus, az állam már nem képes eltartani õket, a maguk lábára kell állniuk, önellátókká kell válniuk.
Gyurcsány nyomban elfogadta a feltételeket. Egyetlen kérés e volt, hogy mindezt a választások után tehesse meg. Almunia bólintott. A találkozó véget ért.
E négyszemközti találkozó után sajtótájékoztatóra várták a brüsszeli magyar újságírók Gyurcsány Ferencet Magyarország állandó EU-képviseletén. A konvoj meg is érkezett, de az elsõ limuzin, amiben Gyurcsány ült, váratlanul kivált és a képviselet garázsába kanyarodott. A sajtótájékoztatóra csak Draskovics Tibor és Bajnai Gordon ment be.

JEAN-CLAUDE JUNCKER TUDOMÁST SZERZETI ARRÓL, MIT MONDOTT BUDAPESTEN A KORMÁNYSZÓVIVÕ. VÉRBELI POLITIKUSKÉNT SOHA NEM ÉREZTETTE, DE NEM TUDTA MEGBOCSÁTANI GYURCSÁNYNAK, HOGY HAMIS MONDATOKAT ADOTI A SZÁJÁBA
Az igencsak rövidre sikerült -tájékoztató után mindenki visszaült a kocsikba, amikor felemelkedett a garázs ajtaja, a limuzin a magyar miniszterelnökkel ismét a konvoj élére állt és gyorsan elhajtott a repülõtér irányába. Az újságírók csak egy pillanatra láthatták a limuzin hátsó ülésén gubbasztó és gondterhelt miniszterelnököt. Gyurcsány olyan ideges volt a találkozó után, hogy nem mert az újságírók szemébe nézni.
A sajtótájékoztató résztvevõinek nyomban szöget ütött a fejébe, hogy valaminek történnie kellett, ám arra a kérdésre, hogy mi történt valójában a négyszemközti találkozón, válasz nem ékezett. Gyurcsány abban reménykedett, a titkos megállapodás soha nem kerül napvilágra. Csakhogy Almunia nem a saját szakállára cselekedett, lépését egyeztette a Bizottsággal és a Tanáccsal is. Az eredményrõl pedig írásban kellett beszámolnia. Az irat szigorúan bizalmas besorolást kapott, de Brüsszelben nincsenek titkok. A mindig teli brüsszeli sörözök, és az uniós esti fogadásokon felszolgált pezsgõ sok uniós közalkalmazottat szóra bír... Legyen elég itt ennyi.
Trükk hátán trükk
Az egyezség megköttetett. A tavasszal benyújtott és hamis adatokat tartalmazó programot a Bizottság hivatalosan visszaküldte "átdolgozásra". A határidõnek 2006 szeptemberét határozták meg.
Miután megnyerte a választásokat, Gyurcsánynak azon kellett, törnie a fejét, hogyan váltsa valóra ígéretét. Ekkor eszelhette ki Öszõdõt. A nagy vihart kavart beszéd május 26-án hangzott el. A felvételt feltehetõen maga Gyurcsány rendelte meg. De az anyag egyelõre dobozban maradt, Gyurcsány biztos akart lenni abban, hogy a Bizottság szeptemberben elfogadja, és nem dobja ismét vissza az immár igazi adatokat, vagyis az igen hervasztó számadatokkal teli, a romokban heverõ gazdaság képét tükrözõ beszámolóját.
Az átdolgozott program augusztus végére készült el, és Gyurcsány szeretett volna visszajelzést kapni egy befolyásos uniós politikustól, mielõtt benyújtja a Bizottságnak. Választása Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökre, az eurózóna elnökére esett. Repülõgépet bérelt, és villámlátogatásra Luxemburgba repült.
A találkozó eredményérõl már Budapesten számolt be László Boglár, Gyurcsány sajtófõnöke:
-Pozitívak az euróövezeti országok miniszteri csoportját irányító Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök-pénzügyminiszter elsõ reakciói a módosított magyar konvergenciaprogram fõ intézkedéseit, a pályát és az irányokat tekintve. A luxemburgi miniszterelnök az átdolgozott konvergenciaprogram minden egyes szavával egyetért. Juncker egyetlen pontban sem fogalmazott meg kritikát a programmal összefüggésben.
Néhány Brüsszelbe akkreditált újságírónak feltûnt, hogy nem volt közös miniszterelnöki tájékoztató. A diplomácia alapszabályai szerint, ha két miniszterelnök megállapodik valamiben, akkor közösen áll ki a sajtó elé, és úgy számol be a tárgyalás eredményérõl, hogy a másik is hallja. Ha nincs közös sajtótájékoztató, akkor nincs megállapodás sem.
Az egyik újságíró történetesen kíváncsi volt, milyen az a konvergenciaprogram, aminek Juncker a pénzügyekben igen kemény álláspontot képviselõ luxemburgi miniszterelnök "minden egyes szavával egyetért". Nem volt rest és felhívta telefonon a Külügyminisztériumot. Arra kérte az illetékeseket, hogy a programot angol nyelven juttassák el szerkesztõségéhez. A Külügyminisztérium közölte, a program egyelõre csak magyar nyelven létezik. Az újságíró azonnal felhívta Juncker kabinetfõnökét és azt kérdezte tõle:
- Mondd, mikor tanult meg a fõnököd magyarul?
- Miért kellene az én fõnökömnek magyarul tudnia? - hûlt el a kabinetfõnök.
- Ha a fõnököd egyetért a magyar konvergenciaprogram minden szavával, akkor kell tudnia magyarul, nem igaz?
- Az történt - magyarázta a kabinetfõnök -, hogy a fõnökömet felhívta a magyar miniszterelnök, aki közölte, szeretné ismertetni a beadandó programot. A fõnököm udvarias ember, azt válaszolta: gyere. Gyurcsány megérkezett, elkezdte mesélni, mi minden lesz a programban. A fõnököm türelmesen meghallgatta, majd azt mondta: amit most itt elõadsz. így elsõ hallásra jól hangzik, de az állásfoglalással megvárnám, amíg hivatalosan benyújtjátok a Bizottsághoz, és a Bizottság alapos tanulmányozás után állást foglal. Ezzel meg is köszönte a látogatást.
Juncker természetesen tudomást szerzett arról, mit mondott Budapesten a kormányszóvivõ. Vérbeli politikusként soha nem éreztette, de nem tudta megbocsátani Gyurcsánynak, hogy hamis mondatokat adott a szájába. Gyurcsány ezzel az EU egyik legbefolyásosabb politikusánál játszotta el a hitelét.

A NÉMET KANCELLÁRIA ÍRÁSBAN VOLT KÉNYTELEN CÁFOLATOT KIADNI: 'A TÉMA, AMIRÕL A MAGYAR MINISZTERELNÖK AZT ÁLLÍTOTTA, HOGY MERKEL ASSZONY JÓVÁHAGYÁSÁT ADTA RÁ, A TALÁLKOZÓN SZÓBA SEM KERÜLT .. '
De nem tanult belõle. Nem sokkal késõbb képes volt ugyanezt eljátszani Merkellel is. Megbeszélésüket követõen egyedül nyilatkozott a találkozóról, és olyan mondatokat adott a német kancellár szájába, mely mondatok soha nem hangzottak el. A német kancellária írásban volt kénytelen cáfolatot kiadni: "A téma, amirõl a magyar miniszterelnök azt állította, hogy Merkel asszony jóváhagyását adta rá, a találkozón szóba sem került ... "
Merkel volt a következõ uniós politikus, aki számára a magyar politikus véglegesen szalonképtelenné vált.
Forradalmi technikák
2006. szeptember 17-én a Magyar Rádió lejátszotta az õszödi beszéd jól megszerkesztett változatát. A MR elnökét információink szerint maga Gyurcsány kérte meg, természetesen a legnagyobb titokban, a beszéd közzétételére. A botrány azonnal kitört. Az országban elszabadultak az indulatok, a becsapott, félrevezetett emberek joggal követelték, hogy Gyurcsány tûnjön el a színrõl. A levegõ forrongott, félõ volt, hogy kitör a forradalom.
Almunia az irodájába kérette a brüsszeli magyar újságírókat:
- Amint értesültek róla, a magyar gazdaság nagyon rossz állapotban van. Ahhoz, hogy talpon tudjon egyáltalán maradni, nagyon szigorú megszorításokra lesz szükség. Ez súlyosan fog érinteni bizonyos társadalmi rétegeket. Arra kérem önöket, hogy tudósításaikkal igyekezzenek megértetni nézõikkel, olvasóikkal, hogy ezekre a megszorító intézkedésekre elkerülhetetlenül szükség van, különben a magyar gazdaság összeomlik. Kérem, kérjék meg a magyarokat, hogy bírják ki azt a kis idõt, amíg a magyar gazdaság teljesítménye javulni nem fog. Higgyék el, a magyarok ezt követõen sokkal jobban fognak élni, mint korábban.
- Elég forradalmi a hangulat odahaza - válaszolta az egyik tudósító. - Mi történik, ha a megszorító intézkedések miatt forradalom tör ki az országban?
Almunia a következõt felelte:
- Erre számítani lehet. De Nyugat-Európában ismertek azok a technikák, amelyekkel az ilyen helyzeteket kezelni lehet, és biztos vagyok benne, hogy az önök miniszterelnöke is ismeri ezeket a technikákat.
Szívbõl reméljük, hogy Almunia ajánlott technikái között nem szerepelt az véres utcai terror, amivel Gyurcsány Ferenc inkognitóba burkolózó rendõrei 2006. október 23-án felléptek a békés tüntetõkkel szemben. Az ilyen "technikák" ugyanis Nyugat-Európában teljesen ismeretlenek. Ilyen eszetlen mészárlásra az EU nem adhatott felhatalmazást.


"Gyurcsány dühödten kirohant a terembõl."
Hogyan alázta meg Nicolas Sarkozy a bukott magyar kormányfõt? Mi pecsételte meg végleg Gyurcsány Ferenc sorsát? A szerzõ, aki éveket töltött el az Európai Unió fõvárosában, személyes tapasztalatait, oknyomozó munkájának eredményeit foglalta össze e rendkívül értékes dokumentumban.
Az õszödi beszéd elhangzásának másnapján, 2006. szeptember 18-án hétfõn, az Európai Bizottság déli sajtótájékoztatóján, akkor még mit sem tudva a háttéralkuról, feltettem a kérdést Barroso szóvivõjének:
- Milyen lépéseket tervez az Európai Bizottság azt követõen, hogy az õszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével kiderült, a magyar kormány és annak miniszterelnöke súlyosan becsapta nemcsak a magyar polgárokat, hanem az EU-t is. Terveznek-e valamiféle szankciót Magyarország ellen?
- Az ön által említett beszédrõl az Európai Bizottságnak nincs hivatalos értesülése. Ami pedig az errõl szóló híradásokat illeti, az Európai Bizottság nem olvas magyar újságokat és nem kommentál sajtóértesüléseket.
A fideszes EP-képviselõk sem jutottak bõvebb információhoz. A Bizottsághoz intézett hivatalos levelükre az a válasz érkezett, hogy "a beszéd hangneme, valamint annak tartalma Magyarország belügye, ami kívül esik az Európai Bizottság hatáskörén".
Az EU tartotta magát a titkos megállapodáshoz, és elégtétellel nyugtázta, hogy Gyurcsány, ha elég szerencsétlen módon is, de betartotta ígéretének elsõ felét. Az unió az egyre növekvõ elégedetlenség, az MTV elleni támadást követõen is néma maradt. Néma maradt az október 23-i véres rendõrattak, a szemkilövések után is. Egyszerûen kívülállónak tekintette magát, mintha Magyarország nem lett volna az Európai Unió tagja.
Az európai néppárti képviselõk részérõl azonban egyre nagyobb nyomás nehezedett az EU törvényhozó testületére.
Franco Frattini, jogi és igazságügyi biztos kénytelen volt levelet írni Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszternek, amiben felkéri a magyar kormányt, vizsgálja ki, történt-e "túlkapás", nem alkalmazott-e "túlzott erõt" a magyar rendõrség a békés tömeg feloszlatásakor. A biztos nem szabott határidõt a vizsgálat lefolytatására.
A levél kimerítette a jogi abszurdum fogalmát: a bûnelkövetõt bízta meg saját bûntettének kivizsgálásával.
A fideszes EP-képviselõk nem nyugodtak bele abba, hogy az EU igyekszik eltussolni a történteket, ezért Brüsszelben kívánták bemutatni, mi is történt valójában. Elérték, hogy a rendõrattak szenvedõi meghallgatáson vehessenek részt az Európai Parlamentben. Az eseményre 2006. december 7-én került sor, az épület második legnagyobb üléstermében. A jelenlévõk a brutális és véres eseményt összefoglaló film után döbbenten, némán ültek a helyükön. Volt, aki sírt. A balliberális média cinikus és hazug módon tájékoztatott az eseményrõl, amibõl csak annyi volt igaz, hogy a fõvendég, Frattini valóban nem volt jelen. A meghallgatás csütörtök délutánra esett, és az igazságügyi biztosnak haza kellett repülnie Bolzánóba, ahol minden hétvégén síelést oktat turistáknak. A biztos ugyanis mellékesként megtartotta síoktatói állását is.
A magyar kormány válasza három hónap elteltével érkezett meg, és ahogy arra számítani lehetett, a levélben az állt, hogy a rendõrség fellépése minden tekintetben jogszerû volt. Mivel az elégedetlenség továbbra sem csitult, Frattini 2007 elején ellátogatott Magyarországra, ahol mindössze annyit közölt, hogy a magyar rendõrségnek tartózkodnia kellene gumilövedékek használatától az oszlatás alatt.
Az unió minden lehetséges eszközzel védte Gyurcsány Ferencet, aki meg volt róla gyõzõdve, stratégiai húzása beérett. A színfalak mögött mindig azt hajtogatta: "ha én megbukom, jön Orbán Viktor, aki fütyül a reformokra és a neoliberális politikára. Ha engem nem védtek meg a pozíciómban, akkor számotokra Magyarország elveszett."
Egy idõ után azonban tapasztalnia kellett, hogy az uniós politikusok vele szembeni magatartása alapvetõ változáson megy keresztül. Egyre kényszeredetten állnak vele szóba, kerülik a társaságát. Rettegni kezdett, hogy kiközösítik abból a "politikai klubból", amelyben vezetõ szerepet szánt magának. Egy minapi blogbejegyzésében leplezi le önmagát, amikor arról értekezik, hogy Orbán Viktor "nemkívánatos személy" lesz az EU vezetõ politikusai között:
"Az Európai Tanács üléseinek esti munkavacsorája elõtt egy, a többiek elõtt szigorúan elzárt területen találkoznak az állam¬ és kormányfõk. A büfében még megisznak egy italt. Egy pohár bort, egy gin-tonikot, közben beszélgetnek. A kavalkádban jól érzékelhetõ, hogy kinek milyen az elfogadottsága. Kihez lépnek oda, kire figyelnek egy társaságban, kivel beszélgetnek csak a hivatalos ügyekrõl, kivel anekdotáznak szabadon. Sok >>nagy embert<< láttam magányosan ebben a körben, és gyanítom, egyik sem bánta, hogy a médiának nincsen betekintése ide, a színfalak mögé." Õ csak tudja, hiszen átélte mindezt.
Mivel a színfalak mögött az állam-és kormányfõk egyre kevésbé vették komolyan, igyekezett a média színe elõtt az ellenkezõjét mutatni. Viselkedése megváltozott, színpadiassá és kenetteljessé vált. Elleste, mit csinálnak a "nagyok", és õket próbálta utánozni. Különösen a francia köztársasági elnök, Sarkozy stílusa ragadta meg a figyelmét, aki a csúcstalálkozókon mindig keresett egy csoport miniszterelnököt, akiket szóval tarthatott, és mindig talált olyanokat, akik figyeltek rá. Az egyik "családi fotó" elkészítése alkalmával, amikor a 27 állam-és kormányfõ felsorakozik egy emelvényen, hogy felvétel készülhessen róluk, a felvétel után, amikor elhangzott a "köszönjük" és a miniszterelnökök elindultak kifelé, Gyurcsány a mellette álló svéd miniszterelnök felé fordult, és nagy gesztusokkal elkezdett neki magyarázni valamit, mintha a fotózás elõtt félbeszakadt beszélgetést folytatná. A svéd miniszterelnök ijedten nézett rá. "Mit akar tõlem ez az ember?" -mondta a pillantása, és faképnél is hagyta a nagyban magyarázó Gyurcsányt. Tanulságos burleszkjelenet volt.
AMIKOR ELKEZDÕDÖTT A TANÁCSKOZÁS, GYURCSÁNY FELÁLLT ÉS KÖZÖLTE, KIDOLGOZOTT NÉGY PONTOT EURÓPA MEGMENTÉSÉRE, AMIT SZERETNE ISMERTETNI. AZ ELNÖKLÕ SARKOZY AZT VÁLASZOLTA:

MINISZTERELNÖK ÚR, MÉG SENKI NEM HALLOTT OLYAT, HOGY A BETEG AKARJA GYÓGYÍTANI AZ ORVOST. NE AZ AKARJON TANÁCSOT ADNI NEKÜNK, AKI A SAJÁT ORSZÁGÁNAK A GAZDASÁGÁT ELKÚRTA
Egyre fontoskodóbb lett. A csúcstalálkozókat követõ sajtótájékoztatón bonyolult és mély politikai elemzésekkel rukkolt elõ, miközben feltûnõen gyakran hangoztatta, hogy "az EU magyar kezdeményezésre" (értsd az õ kezdeményezésére) fogadott el valamit. Elég volt belehallgatni más tagország sajtótájékoztatóiba, vagy az EU elnökségébe, hogy kiderüljön, ezekrõl a nagy sikerû "magyar kezdeményezésekrõl" a magyar miniszterelnökön kívül senki nem hallott. Néha már úgy tûnt, az Európai Unió Gyurcsány tanácsai nélkül csõdbe menne.
Mindeközben a magyar gazdaság kezdett darabjaira hullani. Almunia biztos többször sürgette Gyurcsányt ígéretének betartására, a szigorításokkal járó reformok beindítására. Az egyre gyakoribbá váló találkozásokon nem egyszer hangzott el: "Ha nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, miniszterelnök úr, államcsõdbe viszi az országát. Meg kell értetnie a magyarokkal, hogy vége a szocializmusnak, nem várhatják többé, hogy az állam eltartsa õket. Mondja meg nekik, hogy nincs több ingyenkenyér, igyekezzenek önellátóvá válni". A "vége a szocializmusnak, nincs többé ingyenkenyér" lett ettõl kezdve az a vezérmotívum, amire Gyurcsány a reformokat fel akarta építeni. A jelszó megvolt, de tettek nem követték az így üressé vált kommunikációt.
Már régen nem a kormányzással törõdött, csak azon járt az esze, miként tarthatja fenn pozícióját, amely egyre jobban meginogni látszott. Betegesen rettegett attól, hogy megbukhat. Kettõs játékba kezdett. Megpróbált kibújni az EU-nak tett ígérete alól, és az unión kívüli kapcsolatokkal erõsíteni a magyar gazdaságot. Kapcsolatot keresett Putyinnal, akitõl azt remélte, tekintettel a "közös múltra", Magyarország hóna alá nyúl. Egy titkos szerzõdéssel hátba támadta az Európai Uniót, amikor a közös nagy beruházás, a Nabucco gázvezeték helyett az oroszok által támogatott "Kék Áramlat" megépítése mellett kötelezte el magát. A megállapodás hamar napvilágot látott, és Gyurcsány nem gyõzött meakulpázni. Sietett visszakozni, de elkésett. E lépéssel elveszítette az amerikai kormányzat iránta tanúsított jóindulatát. Az amerikai lapok, amelyek korábban kiálltak politikája mellett, nyíltan bírálni kezdték.
Az arab országokra sem számíthatott, hiszen ezeket az országokat már 2005-ben mélyen megsértette, amikor az MSZP-kongresszuson azzal viccelt, hogy a magyar labdarúgó-válogatott "halált megvetõ bátorsággal küzdött" a szaúd-arábiai válogatott ellen, amelyben "nagyon-nagyon sok terrorista is volt". Más terepe nem maradt, mint az EU, visszaódalgott az eredeti megállapodáshoz.
Kigondolt és bejelentett néhány reformot, az EU megnyugtatására. Ezekre a légbõl kapott tervekre építette új konvergencia-programját, ami csak annyiban tért el az ominózus,. hazugságokkal teli, hamis adatokat tartalmazó két évvel korábbitól, hogy ebben a programban a jövõre utalva vázolta fel ugyanazokat a nagy ívû számokat, amelyek korábban a dübörgõ magyar gazdaságot voltak hívatva bizonyítani. Az Európai Bizottság - más nem lévén - kénytelen volt ezt a konvergencia-programot üdvözölni. Barroso bizottsági elnök úgy nyilatkozott, hogy "bár Magyarország a válság által egyik leginkább sújtott uniós tagállam, az ország megfelelõ gazdaságpolitikát választott a magas államháztartási hiány és a külsõ adósságok kezelésére. Az ország jelentõs elõrehaladást tett költségvetésének szilárdabb alapokra helyezése fölé".
Mindezt akkor, amikor a magyar kormánynak már sorra kellett különbözõ válságintézkedéseket hoznia az államcsõd elkerülésére, majd 2008 októberében kiderült, ha az EU és az IMF nem siet kölcsönnel Magyarország megsegítésére, az ország összeomlik. Egyetlen alkalommal (február 24.) szaladt ki Gyurcsány száján "Ami azt illeti, mi elég nagy bajban vagyunk". A Brüsszelben tett kijelentésére azonnal zuhanni kezdett a forint. A kormány szóvivõje gyors helyesbítést kért, leszögezte: a miniszterelnök a "mi" alatt nem Magyarországot, hanem Európát értette. "Hát elég nagy baj van a világban és elég nagy baj van Európában," Így kellett volna értelmezni Gyurcsány Ferenc kijelentését a szóvivõ szerint.
Talán ez az értelmezés adta az ötletet Gyurcsánynak, hogy nem Magyarországon kell a reformokat bevezetni, hanem egész Európában. Majd õ megmondja, mit kell Európának tennie, hogy kimásszon a válságból! 2008. október 15-én négypontos javaslattal érkezett Brüsszelbe, az európai uniós tagországok állam¬ és kormányfõi találkozójára. Ezeknek a javaslatoknak az lett volna a céljuk, hogy a lehetõ legnagyobb védelmet biztosítsák az európai pénzügyi rendszernek, és ezzel a védelemmel segítsék az európai (és benne a magyar) gazdaságot, elkerülhetõvé tegyék a mély recessziót. -

FRANCO FRATIINI, AZ EU JOGI ÉS IGAZSÁGÜGYI BIZTOSÁNAK LEVELE KIMERÍTETIE A JOGI ABSZURDUM FOGALMÁT: A BÛNELKÖVETÕT BÍZTA MEG SAJÁT BÛNTETTÉN EK KIVIZSGÁLÁSÁVAL.
Gyurcsány szokatlan módon a találkozó elõtt megjelent a Tanács épületének hatalmas fedett elõcsarnokában, ahol a csúcstalálkozó idején közel ezer újságíró foglal helyet. Ezen a helyen miniszterelnök nem szokott sajtótájékoztatót adni, arra vannak a nemzeti sajtószobák, ezért nyomban egy nagy csoport újságíró fogta körül. Elõbb magyar nyelven, majd gyenge angolsággal ismertette azt a négypontos elképzelését, amivel Európa gazdasága megmenthetõ. Ezt követõen kezdõdött el a tanácsülés. Meglepetésünkre kisvártatva arról kaptunk értesítést, hogy Gyurcsány otthagyta a tanácskozást, és hazautazott. Igyekeztem kideríteni az okát.
Amikor visszafelé jöttem az asztalomhoz, egy csoport hahotázó újságíróra lettem figyelmes. Odahívtak magukhoz, kérdezték, tudom-e, mi történt. Ráztam a fejemet.
- Amikor elkezdõdött a tanácskozás, Gyurcsány felállt és közölte, kidolgozott négy pontot Európa megmentésére, amit szeretne ismertetni. Az elnöklõ Sarkozy azt válaszolta: "Miniszterelnök úr, még senki nem hallott olyat, hogy a beteg akarja gyógyítani az orvost. Ne az akarjon tanácsot adni nekünk, aki a saját országának a gazdaságát elkúrta. Gyurcsány erre fölugrott, dühödten kirohant a terembõl, és elutazott haza" - mesélték nevetve.
A magyar média természetesen arról számolt be, hogy Gyurcsány elgondolásaiból hármat magáévá tett az Európai Unió. A válság azonban még Gyurcsány remek elgondolásai ellenére sem akart szûnni, Magyarországon kiváltképpen nem. Az IMF-tõl és az EU-tól kapott 25 milliárd eurós hitel is kevésnek látszott ahhoz, hogy az ország talpon tudjon maradni. A magyar diplomácia komoly erõfeszítéseket tett, hogy további segítséget szerezzen az Európai Uniótól, de megint Gyurcsány segítségére volt szûkség, hogy a vonakodó gazdagabb tagországokat megpróbálja rávenni arra, hogy fizessenek. Azt indítványozta, hogy az Európai Unió hozzon létre egy 180 milliárd eurós alapot (Európai Stabilizációs és Integrációs Program) a kelet-európai gazdaságok megsegítésére. Mint mondta, nemcsak Magyarországnak, hanem valamennyi kelet-közép-európai országnak szüksége van a pénzügyi támogatásra, errõl valamennyi érdekelt tagország miniszterelnökével beszélt, akik jóváhagyták tervét.
Az érintett tagországok miniszterelnökei azonban az Európai Bizottság elnökének, Barrosónak címzett közös levélben tudatták, errõl a magyar miniszterelnök velük nem egyeztetett, sõt egy árva szót sem szólt tervérõl, amúgy köszönik szépen, de nincs szükségük pénzügyi támogatásra.
Ez a diplomáciai blamázs végleg megpecsételte a sorsát. Az EU minél elõbb meg kívánt szabadulni a beszámíthatatlan viselkedésû magyar miniszterelnöktõl, és diplomáciai úton lépéseket tett eltávolítására. Gyurcsány Ferenc megkapta a selyemzsinórt. 2009. március 21-én, az MSZP tisztújító kongresszusán kénytelen volt maga bejelenteni lemondását. Amitõl rettegett, bekövetkezett. Nem a választók buktatták meg, az unió nyomására önként kellett lemondania.
Barcs Endre