Esettanulmány
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas bányavidék a közeli Trepcában, ahol mintegy 40 bányából nyertek ki aranyat, ezüstöt, cinket, ólmot és kadmiumot. Ezek a bányák munkát adtak az ott élõknek. Egyikük, a koszovói Zvecan különösen gazdag lelõhellyel rendelkezett. Történt egyszer, hogy az 1995-ben alapított International Crisis Group (ICG), a nagytekintélyû, független, szakértõkbõl álló kutató és elemzõ intézet, amelyet azért hoztak létre és mûködtetnek, hogy elkerülhessük a háborúkat és egy békésebb világot építhessünk fel és amelynek igazgatótanácsában fiával együtt maga a nagy filantróp, a mellékállású emberbarát Soros György is helyet foglal, és persze bõkezû adományokkal biztosítja a mûködését, kiderítette, hogy Koszovó jövõje szempontjából döntõ fontosságú lenne a trepcai termelés felfuttatása. Az ottani természeti kincsek kiaknázása ugyanis nagy szerephez jut majd, ha Koszovó önállóvá válik. Az ICG független szakemberei szerint ugyanakkor, felettébb sajnálatos módon, az ottani kitermelés alulfinanszírozott, az üzemek rosszul vezetettek, a természetre és az egészségre károsak. Ja, és az ott élõket Belgrád kizsákmányolja. „Trepca Koszovo Berlini Fala. Hosszú idõk óta a koszovói albánok ellenállásának és a szerb elnyomásnak a szimbóluma.”− érveltek szakmailag. Aztán kitört a koszovói háború.
Pár hónappal késõbb a bevonuló ENSZ-erõk helyi vezetõje: Bernard Kouchner, aki az ugyancsak Soros által pénzelt Orvosok Határok Nélkül mozgalomból jött, megdöbbenve fedezte fel, hogy a trepcai bányákban és a zvecani gyárban végzett munka milyen ártalmas az egészségre, fõleg ami a gyerekeket és a terhes anyákat illeti. Az ENSZ-erõk ezért haladéktalanul kisajátították a bányákat és a feldolgozó üzemeket. Majd egy nagyvonalú gesztussal minden koszovói tulajdont. A véletlenek egybeesése miatt alakulhatott úgy, hogy Soros magánbefektetõ cége pont akkor kapott lehetõséget, hogy 50 millió dollárt fektessen be a területen. Ezzel párhuzamosan az USA kormánya 100 millió dolláros határig kötelezettséget vállalt a balkáni befektetésekre.
Sorost 16 másik jelentkezõ közül választották ki, feltételezhetõen nyílt és fair közbeszerzési eljárásban. Lett tehát finanszírozás Zvecanban, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a bányászat ne károsítsa tovább az ott dolgozók egészségét, különös tekintettel a terhes anyákra és a gyerekekre. Mindez a nyílt társadalom elvárásainak és a független szakértõk iránymutatásainak megfelelõen történt, ahogy máshol is, minden alkalommal, ahol az események happy enddel zárulnak. Ezt a történetet egy korábbi cikk alapján azért idéztem fel, (http://www.antiwar.com/rep/szamuely/szamuely50.html), mert nem olyan rég és nem is olyan messze tõlünk esett meg, akkor, amikor sokan közülünk még nem sejtették, hogy Soros és hálózata mindenhol hasonló módszerekkel, hasonló recept szerint, hasonló célokat szem elõtt tartva mûködik. Amikor az üzlet már nem elég lukratív, odébb állnak, és csapot-papot otthagynak. A bányákat és a ráépülõ üzemeket Koszovó nemrég vette állami tulajdonba, amit az észak-koszovói szerbek nem hajlandóak tudomásul venni.
A recept
A recept egyszerû. Szemelj ki egy megszerzésre érdemes üzleti célt. Küldd oda a civiljeidet, destabilizáld a területet, szervezz hozzá megfelelõ médiahátszelet, kreálj káoszt, és ha megvan, te legyél az, aki megszervezi a segítséget az újjáépítéshez és közben kimazsolázza a legjövedelmezõbb üzleteket. Bontsd le a határokat, hogy azok ne akadályozzák a mozgásodat. Bontsd le a nemzeti szuverenitást, hogy az ott lakók, vagyis a helyiek érdekei ne hátráltassanak. Vedd meg a szakértõket, pénzzel, ösztöndíjjal, díjjal, hírnévvel, elismeréssel, hájpolással, kit, mivel kell és lehet. Nevezd õket szakértõknek, függetleneknek, demokratának, nyitottaknak. Akadályozd meg, hogy beszédhelyzetük kiderüljön, hogy szakmai alkalmatlanságuk napfényre kerüljön, ahogy ez az általános felmelegedésre vonatkozó adatok másodszori, nyilvánvaló és szervezett meghamísításának kipattanásakor történt. Vedd meg tehát a helyi médiát, tv-t, rádiót, napi és hetilapokat, valamint az interneteseket, nevezd õket is függetleneknek, és fizesd meg õket azért, hogy az általad meghatározott célokért dolgozzanak. Díjazd és sztárold õket is. A Soros pénzzel kitömött médiumok arról ismerszenek meg, határon innen és túl, hogy a régi lenini taktikát követve mindig személyre támadnak. Sohasem az üggyel, az állításokkal, a felvetésekkel vitatkoznak, azok cáfolatával nem fárasztják sem magukat, sem a nagyérdemût. Õk a személyeket félemlítik, és ha ez nem elég, semmisítik meg, ezért újságírói, aktivistái a karaktergyilkosságok specialistái.

A Soros-féle civilnek nevezett szervezetek, amiket szintén úri módon eltart, ugyancsak mind „függetlenek” és persze a „szakértelem” letéteményesei. Elõszeretettel hivatkoznak magukra illetve egymásra „objektívként”is. Lelkesen és zokszó nélkül csatasorba állíthatóak minden olyan alkalommal, minden olyan célért, amit a Soros birodalom számukra kijelöl. Soros hatalma és példátlan befolyása ezekbõl a mindent behálózó segédcsapatokból, ezekbõl a határokon átívelõ hálózatokból áll. Õket mozgatja szervezetten és koordináltan. Esetenként az USA külpolitikai érdekeivel összhangban, esetenként azokkal ellentétesen, sokszor azokat kiszolgálva, máskor a helyi vezetõkkel kötött idõleges megállapodások mentén, de mindig pontosan körülhatárolható busás anyagi haszon reményében. Végül is üzletember, pontosabban olyan spekuláns, aki mások tönkretételével keres pénzt, halmoz fel busás nyereséget.
A Szovjet birodalomból Soros birodalom lett
A háttérben zajló nagy játszmák, amiket szuperhatalmak, regionális erõközpontok és helyi kijáróik játszanak, gyakran nem sejlenek fel számunkra, de bizonyos idõ elteltével azért összeáll a kép. A lényeg mindig ugyanaz: új befolyási övezetek birtokbavétele, vagy a már meglévõk megtartása. Így volt ez a szovjet birodalom összeomlása után keletkezett hatalmi, befolyási vákuum esetében is. A mából visszanézve megállapíthatjuk, hogy régiónkban az 1990-es évtized elejére aránylag zökkenésmentesen, kevés véráldozat árán zajlott le a befolyási övezetek cseréje.
A nyolcvanas évtized jelentõs változásokat hozott a bipoláris világ két szuperhatalmának viszonyában. Ronald Reagan új külpolitikai doktrínát fogadtatott el. A feltartóztatáson alapuló defenzív nemzetstratégiai célt, ami évtizedekre meghatározta az USA hozzáállását a szovjetek expanziós kísérleteihez, a Szovjetunió visszaszorítására és a kommunizmus megdöntésére irányuló szándék váltotta fel. A lengyel Szolidaritás, és a számukra nyújtott egyértelmû USA támogatás, az afgán mudzsahedinek felfegyverzése, valamint a tény, hogy Teng Hsziao-ping kinyitotta Kínát a világ felé és elindította azon az úton, mely újra világhatalmi pozícióhoz juttatta, a szovjet blokk és így Magyarország számára is új feltételeket és feladatokat jelentett. Az addigra technokrata bürokratákkal feltöltött magyar pártvezetés egy olyan pilot projekt beindítását kezdeményezte a szovjeteknél, amivel a szocializmus reformálhatóságának határait akarták kitapogatni. Ennek egyik elsõ lépése az volt, hogy 1982-ben csatlakozhattunk a Világbankhoz illetve az IMF-hez, 1984-ben pedig az ideológiai egynemûség feloldása is napirendre került. A párt legfelsõbb szintjével szorosan együttmûködve, megkezdhette magyarországi mûködését Soros György frissen létrehozott alapítványa. Mely többek között engem is támogatott.
Soros az OTP-t szerette volna, nagyon
Amikor 1984-ben Soros György a szocialista Magyarországon megjelent, a szovjet uralom még stabilnak és kikezdhetetlennek tûnt. Fél évtizeddel késõbb, 1990-ben, amikorra hál' Isten megbuktak a kommunisták, a már széles támogatotti kört maga mögé gyûjtött Soros a teljes magyar államadósság átvételére jelentkezett be, cserébe a magyar ipar, vagyis a nemzeti vagyon színe-javának átengedését kérte. Antall József, elsõ szabadon választott miniszterelnökünk azonban kikosarazta.
A Soros által addigra már helyzetbe hozott megmondóemberek ekkor elsöprõ erejû médiakampányt indítottak annak érdekében, hogy a kommunisták által felhalmozott adósságot demokratikussá vált hazánk zokszó nélkül fizesse vissza, könnyítésre, elengedtetésre ne is gondoljon. Ugyanezek a megmondóemberek az adósságtörlesztést szem elõtt tartva azt szorgalmazták, hogy régiónkban egyedül nálunk ne kerüljön sor reprivatizációra, vagyis ne adjuk vissza az államosított javakat az eredeti tulajdonosoknak. Helyette az elvtársak által már megkezdett privatizáció folytatását szorgalmazták, aminek igenlése összekötötte az egykori demokratikus ellenzékieket, értsd: SZDSZ, és a vadprivatizációban már jelentõs tõkére szert tevõ egykori elvtársakat, és így a minél teljesebb és gyorsabb privatizáció a posztkommunista tábor egyik fõ követelésévé vált. Ma már vitán felül áll, hogy úgy a vad-, mint az ezt követõ privatizációk zöme a közvagyon áron aluli kiárusítását jelentette.
Már Boross Péter volt a miniszterelnök, amikor Soros rástartolt a legnagyobb magyar lakossági bank, az OTP ár alatti kivásárlására. Szándéka Boross, majd az új, immár szocialista Horn Gyula ellenállásán megbukott. Az MSZP−SZDSZ kormányban, a koalíciós partner SZDSZ hathatós támogatásával nyomatékosítva, Soros újra napirendre vetette az OTP igencsak nyomott áron történõ bekebelezését, ami azt jelentette volna, hogy a legnagyobb magyar pénzintézetet, és így a magyar gazdaság feletti ellenõrzést is megszerezhette volna. Horn ezt megakadályozta.
A magyar tapasztalat
Soros nálunk próbálta ki, hogyan, milyen szervezetekbe érdemes befektetnie, milyen hálózatot kell létrehoznia ahhoz, hogy érdekeit minél hatékonyabban képviselhesse. Egyértelmûvé vált a számára, hogy a nemzeti elkötelezettségûek, az olyanok, mint Antall, vagy Boross, vagyis az MDF, és a szocialisták nemzeti szárnya, majd a Demokratikus Charta ügyében tanúsított ellenszegülése óta a FIDESZ is, holmi ósdi, nemzeti érdekekre hivatkozva hátráltatják üzleti tevékenységét.
Kiépítette és egyre bõvítette tehát hálózatát azokból a véleményformáló csoportokból, amelyek egy része lelkesen, más része óvatlanul, néhányan tudatosan, többen a gyorsan jövõ kézzelfogható elõnyökért, éltek a Soros által számukra nyújtott lehetõségekkel. Úgy is mondhatnánk, hogy Soros megvette az értelmiség egy részét, mindenekelõtt a liberálisokat, de csurrantott-cseppentett másoknak is. A magyar kulturális és társadalomtudományi életben a Soros által támogatottak jelentõs, sõt domináns pozíciókat foglaltak el. Médiafölényüket kihasználva évtizedekre kánonállító helyzetbe kerültek.
Soros megtévesztõ, ártatlannak látszó célok mentén vonzott be sokakat, pl. esélyegyenlõség, cigányprogram, kórházi eszközök, és mindenekelõtt az emberi jogok védelmére hivatkozva. Az emberi jogokat Soros és aktivistái olyan gumifogalommá változtatták, ami tetszés szerint tágítható, bõvíthetõ, és alkalmazható. Mára fõleg a migránsok jogait védik, és újabban egyesek az állatokra is kiterjesztenék. Mindez csak részben fedi el, ha egyáltalán, a tényt, hogy Soros hálózatán keresztül primer politikai céljait akarja érvényesíteni, melyek mindig és mindenhol azonnal pénzre, mégpedig sok pénzre váltható üzleti hasznot hoznak a számára.
Abban is sok, összehangolt munka van, hogy Soros nevének említésekor a mai, fiatal generáció a nemes célokért küzdõ önzetlen emberbarátot látja, nem pedig azt a kíméletlen valutaspekulánst, aki 1988-ban Franciaország legnagyobb bankját akarta tönkretenni, majd megszerezni, 1992-ben pedig bedöntötte a brit fontot. Ez az akciója a hatalmas nyereségen kívül egyfajta pénzügyi celebstátuszt is szerzett a számára, amit a mai napig igen nagy élvezettel tölt be. 1998-ban a rubelt is a padlóra küldte, ami a magyar gazdaságnak is jelentõs károkat okozott. A Financial Timesban publikált nyílt levelében amellett érvelt, hogy az orosz gazdaság felülértékelt, valójában mûködésképtelen, és követelte, hogy a rubelt legalább 15−20 %-kal értékeljék le. Ennek hatására a rubel összeomlott, 60%-kal leértékelõdött, Oroszország fizetésképtelenné vált. Orosz emberek millióinak fizetése, nyugdíja és persze megtakarítása lett oda, ahogy fél évtizeddel elõbb a briteké.
Ha valaki azt keresi, miért vált viselhetetlenné Soros és az általa pénzelt szervezetek tevékenysége Oroszországban, a gyökerek itt kereshetõk. De egy évvel korábban spekulatív támadást intézett Malajzia, Thaiföld és Japán ellen is. A maláj elnök szerint Soros egy olyan bûnözõ, aki lerombolta azt, amit a malájok negyven éven keresztül építettek. „Amikor pénzt csinálok, nem vagyok tekintettel a társadalmi következményekre”− magyarázta ezzel kapcsolatban emberbarátilag Soros. Ja, és ha már Sorosról az emberbarátról beszélünk, aki irántunk, magyarok iránt, állítólag megkülönböztetett elkötelezõdést érez, akkor nem árt felidézni, hogy 2008-ban, a pénzügyi válság legnehezebb óráiban, Soros és üzletfelei ellenséges kivásárlási támadást indítottak a forint és az OTP ellen. Ezeket a kísérleteket visszavertük és a Pénzügyi Felügyelet rekord összegû, félmilliárd forintos büntetéssel sújtotta Soros cégét, amit õ persze könnyedén kifizetett.
Jó azonban, ha mindig szem elõtt tartjuk, mire számíthatunk tõle, ki is õ valójában. Egy olyan spekuláns, aki a globális üzleti, pénzügyi körök egy meghatározott csoportjának üzleti érdekeit képviseli kíméletlen nyomulással, ezer hangszeren játszva, akadályt nem ismerõ módon. Az csak természetes, hogy Sorosról az általa szponzorált „mérvadó” sajtó, emberbarátként, filantrópként ír. De milyen emberbarát az, aki sorozatban tette tönkre az európai illetve ázsiai valutákat, kisemberek megtakarításait, nyugdíját, fizetését söpörte el spekulációival, hogy hatalmas hasznot fölözhessen le? Vagyona off shore adóparadicsomokban, a kajmán szigeteken és a holland Antillákon van bejegyezve, vagyis a szegényekért aggódó, balos alapítványok legfõbb támasza adóelkerülõ gyakorlatot folytat. Régiónkban aránylag kis pénz befektetésével óriási befolyásra tett szert. Akkorára, hogy saját értékelése szerint sikerült a Szovjetbirodalomból Soros birodalmat csinálnia.
Soros és a baloldal egy és ugyanaz
Az USA-ban pont egy évtizeddel magyarországi alapítványának útra indítását követõen, 1994-ben kezdett hálózatának kiépítésébe. Civiljei akkor, elsõ körben a könnyû drogok legalizálása mellett kampányoltak. Ezt követõen kerültek sorra az úgynevezett baloldali ügyek (politikailag korrekt kánon, környezetvédelem, feminizmus, homoszexuálisok jogai, egynemûek házassága, migráció támogatása, iszlámbarátság, rasszizmus, az amerikai fehérek elleni hadjáratok, prostitúció legalizálása, stb.). Mindezt olyan kiváló hatásfokkal és olyan eredményesen tette, nemcsak az USA-ban, de Európában, így hazánkban is, hogy mára Soros és a baloldal egy és ugyanazzá vált.
A mai „baloldali ügyek és témák” azok, amik mellé Soros hálózata odaáll, amiket támogat, képvisel, és amiknek érvényre juttatását minden eszközzel szorgalmazza. Soros tehát foglyul ejtette a baloldalt, mely mára gátlástalanul kiszolgálja a globális nagyvállalatok és globális pénzügyi szereplõk érdekeit. Ez az oka annak, hogy a baloldal élén már csak jól fésült üzletembereket, bankárokat, nagyvállalati menedzsereket, illetve olyan politikusokat látunk, akikbõl elõbb-utóbb nagyvállalati lobbisták lesznek (Clinton, Schröder, Blair, Kern, Macron, Schulz, Gyurcsány, Bajnai).
Ahhoz, hogy Soros kivásárolhassa a baloldalt, és mellékesen a liberalizmust is, szükséges feltétel volt az USA Demokrata Pártjának megvásárlása, amit még a Saturday Night Life szatirikus mûsor írói is tényként kezelnek. Mûsorukban ezért Sorosról, mint „a Demokrata Párt tulajdonosáról” beszélnek. A Demokrata Párt feletti befolyás megszerzésének egyik mérföldköve a 2002-es McCain-Feingold féle pártfinanszírozási törvény elfogadtatása volt, (Bipartisan Campaign Reform Act of 2002) ami megtiltotta, hogy nagy cégektõl, pl. a szakszervezetektõl, amelyek hagyományosan a Demokrata Párt legnagyobb támogatói voltak, kampánypénzeket fogadjanak el. A republikánusokat ez sokkal kevésbé érintette, mert õk mindig is elsõsorban a gazdag magánszemélyek támogatásaira számítottak. Így a Soros által létrehozott kampánytámogatással és szervezéssel foglalkozó szervezetek életfontosságúvá váltak a Demokrata Párt számára. Mint pl. az 1998-ban alapított MoveOn.org, a 2005-ben létrehozott kaliforniai Courage Campaign, illetve a 2003-ban alapított Center for American Progress (CAP), (Bajnai Gordon Együtt mozgalmának támogatója) melynek vezetõje az a John Podesta volt, akit utoljára Hillary Clinton kampányfõnökeként azonosíthattunk be. Mára százával vannak olyan Soroshoz köthetõ „civil” szervezetek az amerikai Demokrata Párt körül, melyek szervezési, pénzszerzési, politikai feladatokat látnak el.
Soros elsõ komolyabb olyan politikacsináló akciója az USA-ban, melynek személyesen is az élére állt, a George W. Bush újraválasztása elleni kampány volt, amibe 24 millió dollárral szállt be. Ez a kísérlete kudarcba fulladt. Barack Husszein Obama megválasztatásával azonban az a rendkívüli helyzet állt elõ, hogy Soros céljai, balliberális ideológiai nézetei az USA hivatalos politikájává váltak. Az Obamát megelõzõ idõszakban, ahogy most Trump alatt is, Soros hálózata számtalan esetben állt az Amerika-ellenes erõk oldalára, ez a legszembetûnõbben abban nyilvánul meg, ahogy a nyugati baloldal Izrael-ellenes, palesztinbarát szervezeteit támogatja. Soros soha nem támogatta Izraelt, amit azzal indokol, hogy: „Izraelnek van elég támogatója.” Amikor nem az õ embere ül a Fehér Házban, akkor úgy látja, hogy: „Az USA a legnagyobb akadálya egy biztonságos és igazságos világrendnek”és fontosnak tartja azt is, hogy „Az USA adja fel a privilégiumait.”
Skyfall
Engem Soros a 2012-ben bemutatott 23. Bond film, a Skyfall fõszereplõjére, a Javier Bardem által alakított gonosz, de csúcsokos Silvara emlékeztet, aki megszállottan és elhivatottan tör világuralomra. Soros is megszállottan, és ahogy õ maga mondja: egyfajta messianisztikus elhivatottsággal akarja megvalósítani azt a globális világrendet, azt a globális társadalmat, amely egy globális gazdasági rendet mûködtet. Számunkra mindez nagyon is ismerõsen cseng. Igen, majdnem fél évszázadunk ment rá egy hasonlóan utópikus világmegváltó projektre, amit hasonlóan „elhivatott” emberek kényszerítettek ránk.

Soros szerint, neki elég pénze van ahhoz, hogy ne vonatkozzon rá semmilyen játékszabály, és ahhoz is, hogy azokat a szabályokat, amik nem tetszenek neki, megváltoztassa. „Engem a változás érdekel”− mondja. És azt is büszkén jelenti ki, hogy: „Szeretem a felforgató akciókat, amiket gyakran alkalmazok is.” Valóban, szereti és gyakran alkalmazza is õket. Mindenki elõtt világos, hogy Soros „civiljei” vagyis hálózata állt a színes forradalmak mögött Ukrajnában, Grúziában, de Janukovics megbuktatásában is benne volt a keze, ahogy az arab tavaszban is.
Orbánt is meg akarta és akarja buktatni, meg persze Trumpot is. A módszer mindenhol azonos. Befolyást vásárol az értelmiségi világban, a tudományos, az egyetemi és a pénzügyi megmondóemberek között és a médiában. Politikai pártokat, civil szervezeteket épít ki, vesz át. Hálózatot szervez belõlük és fedõszervekként használja õket. Káoszt és nyugtalanságot szít. Minden eszközzel meggyengíti a regnáló hatalmat. Ha kell választási csalásra hivatkozik, ha gazdasági nehézségek vannak, arra, ha valami más ürügyet talál, arra. Nagy demonstrációkat szerveztet, vagy ha mások kezdik szervezni, pillanatok alatt rászívják magukat és átveszik az irányítást az õ emberei. A Facebook, a Twitter és a mobilok elterjedése miatt semmi perc alatt hatalmas tömegek mozgósíthatóak, mobilizálhatóak, könnyebb dolga van tehát, mint régen. Huszonöt éve képzi, neveli aktivista hálózatát és médiáját, akiknek segítségével ezekbõl a demonstrációkból kiindulva, ezekre hivatkozva megpróbálja a rendszert destabilizálni. Radikális utcai harcosaival rendzavarást provokál, hogy káoszt teremtsen. Fontos az is, hogy az a képzet keletkezzen: a regnáló hatalom mindjárt megadja magát, vagy már meg is dõlt, nem ura a helyzetnek. De legalább annyira fontos az az üzenet is, hogy a demonstrálók nincsenek egyedül, mellettük az egész társadalom, sõt az egész világ. Méghozzá a „fejlett”, „mérvadó” része. Õk is úgy gondolkoznak, cselekszenek, ahogy te, mert te, és a hozzád hasonlók a történelem „jó” oldalán álltok, a haladást képviselitek.
Nálunk ez az érvelés csak a fiatalokra hat, mi, idõsebbek túl jól ismerjük a „haladókat” és azokat, akik a történelmi szükségszerûségrõl papolnak. Amikor a testvérháborút, a vallásháborút, a határvillongásokat, a gazdasági válságot, a pénzügyi összeomlást, a rend felszámolását sikeresen elõidézték, Soros a rendcsináló szerepében lép fel és segélyt, kötszert és gyógyszert ad, meg osztja az észt, befektet(!), kivásárol és stabilizál, és ami a lényeg: új politikai garnitúrát hoz helyzetbe, olyat, amelyik a „nyitott társadalom” magasztos célját követi, vagyis Soros kottájából játszik. Ilyenkor igazán elemében van. Ahogy õ mondja: „A világnak szüksége van lelkiismeretre, és az én alapítványi hálózatom az.”
Európa destabilizálása az Európai Unió szétbomlasztása igazi nagy falat a számára, de most ez van soron. A 2008-as gazdasági és pénzügyi megtorpanás okozta elbizonytalanodás, az európai politikai elit elfáradása, önmagában is pont elég nehézséget okozott, amit azonban a Soros által támogatott és a hálózata által szervezett migrációs krízis szakítópróba elé állít. A fenti recept figyelembevételével, igazán nem nehéz bekalibrálni a Soros által kitûzött célt. A migrációs nyomás fenntartásával és fokozásával kettészakítani az Uniót, a behozott, integrálhatatlan muszlim tömegekkel destabilizálni Európa nyugati felét, keleti felét pedig pénzügyileg kiszárítani. Az így ellenállásra képtelen kontinensbõl aztán igazi nyitott társadalmat szervezhetnek majd Soros szervezetei: a „civilek”, az összes ballib segítségével. Ehhez persze az kell, hogy nyitottságuk oltárán feláldozzák maradék identitásukat, és lemondjanak mindenrõl, ami azzá tette õket, amik.
Még szerencse, hogy Soroson és aktivistáin kívül mások is vannak a pályán. Azok, akik nem dõlnek be a progresszív, világmegváltó szirénhangoknak, és pontosan tudják, hogy hívószavaik: a demokrácia, a fékek és egyensúlyok, az emberi jogok, a szólásszabadság és a tanszabadság az õ szájukból pont annyit ér, mint az egykori kommunistákéból. Vagyis: semmit. Hiteltelenek, és álságosak. Nem tûrik a vitát, a nyílt beszédet, az érveket. Sajnálom a balosokat. A Sorossal kötött frigyükbe bevitték mindenüket, amijük maradt. A kisemberek vágyait, törekvéseit. Cserbenhagyták õket és lemondtak érdekeik képviseletérõl és védelmérõl. Sorostól cserébe pedig nem kaptak mást csak pénzt. Az pedig soha nem elég, és mindig többen vannak, akik igényt tartanak rá, mint ahányan kapni akarnak belõle. És miután elfogy, nem marad semmijük, és odalett az önbecsülésük is.
A 2010-es Fidesz gyõzelem nem várt akadályokat gördített a hazánkban 2002 óta feltartóztathatatlanul terjeszkedõ Soros birodalom elé. A magyarországi ellenszél azért is bírt és bír különös jelentõséggel, mert, mint említettem, Soros emberbaráti operációja innen indult, és a CEU révén itt van utánpótlásképzõ bázisa is. Ha a CEU-ra ugyanazok a törvények vonatkoznak majd, mind a többi egyetemre, az azt az üzenetet hordozza, hogy Soros György mégsem mindenható, és nem is sebezhetetlen. Ez pedig amilyen jó hír a számunkra, annyira tûrhetetlen az õ és aktivistái számára.
A sorosizmus
Már utaltam rá, hogy Soros évek óta nyílt politikacsinálóvá vált az USA-ban is. Hatalmas összegekkel támogatta Hillary Clintont, Trump gyõzelmét személyes kudarcként élte meg, ezért célul tûzte ki a megbuktatását. Szervezetei napi szinten próbálják destabilizálni az USA megválasztott elnökét, folyamatosan támadják, kétségbe vonják legitimitását, alkalmasságát, hazája iránti lojalitását. Mindezt az általa térségünkben már többször sikerrel alkalmazott és szervezeteivel jól begyakorlott receptet követve teszik. Hasonlóan ahhoz, ahogy Macedóniában, vagy éppen Szerbiában. A színes forradalmakban, Grúziától, Ukrajnáig elég tapasztalatot gyûjtöttek. Ahogy a Balkánon is, hiszen Soros alapítványai 2003 februárjától Belgrádban képezték ki azokat az aktivistákat, diákokat, civileket, akik a „békés forradalom” projektjét kivitelezték és Sevardnadze helyett Saakasvilit ültették Grúzia élére. De nem volt ez másként Juscsenko megbuktatásánál, vagy az Orbán ellen indított destabilizációs kísérletek esetében sem.
Soros oktatási, vagy pontosabban képzési programjai, befolyásolási projektjeinek egy jelentõs része arra irányul, hogy a világ legkülönbözõbb helyein a sorosista világnézetet vallók nyerjék a választásokat. Ezért hatalmas összegeket áldoz azoknak a „populista” politikusoknak a meggyengítésére, akik szembeszegültek a tömeges bevándoroltatással, és a globális világerõk térnyerésével, és kiállnak nemzetük szuverenitása mellett.
A Soros agytrösztnek számító Open Society Foundation „bizalmas” dokumentumaiból egyértelmûen látszik, hogy például az Athena Intézeten keresztül, melyben Meszerics Tamás (LMP) együtt dolgozik Szelényi Zsuzsannával (Együtt), csak 2013-ban 35 ezer dollárt költöttek a magyar populista hangok ellehetetlenítésére. További 100 ezer dollárt kaptak az unió különbözõ „független” intézetei arra, hogy régiónk populizmusa ellen harcoljanak. Soros összesen 6 millió dollárt adott 90 különbözõ intézetnek arra, hogy a bevándorlást igenlõ pártok mellett kampányoljanak a 2014-es európai uniós választásokon./(http://dailycaller.com/2017/04/05/leaked-docs-show-how-soros-spends-big-to-keep-populists-out-of-power-in-europe)/ A Wikileaksre kirakott fent idézett dokumentumokról érdekes módon egyetlen beszámoló sem jelent meg sem a New York Times-ban, sem a CNN-en, de még csak a Washington Post, vagy a CBS News híreiben sem.
Soros mintegy száz országban van jelen. Amit képvisel, és amit hálózatának tagjai képviselnek, az a nemzeti szuverenitás lebontása, a globális cégek érdekeinek képviselete, a „fejlett nyugat” szempontjainak elsõbbsége. És egy olyan ideológiai mix: a sorosizmus, ami mára elszívta a levegõt a baloldaltól és a liberalizmustól. Ami helyette van, az a Soros-féle utópikus, globalista értékvilág, ahol a „világ proletárjai” helyett a „világ globalistái” egyesülnek üzleti érdekeik képviseletére. Megvásárolták maguknak a baloldalt és a liberalizmust, értékeiket kisajátították és átpozícionálták, hogy a globális migráció és a globális piac érdekeinek szolgálatába állítsák. Mindenki, aki továbbra is kitart a nemzeti szuverenitás, a nemzeti érdekek képviselete mellett, vagyis azokat a rétegeket, tömegeket akarja szolgálni, akik választott képviselõiken keresztül tudják csak érdekeiket érvényesíteni, azokat populista, fasiszta, náci jelzõkkel illetik. Legyõzésükre és kiiktatásukra pedig egyaránt mozgósítják velük szembe hatalmas pénzügyi erejüket, és civileknek álcázott harcra kiképzettjeiket. Ezt tapasztalta meg a migrációs válság óta régiónkban Románia, Macedónia, Lengyelország, Szlovákia és mi is, már sokadszor. De kapott ízelítõt belõle az USA is, nem is olyan régen, Fergusonban, St. Louis elõvárosában, ahol 2014 nyarán Soros dollármilliókat költött arra, hogy az egész USA-ból odaszervezze fizetett agitátorait, a balos Berkeley egyetemtõl a New Yorki Brooklynig. Heteken át tartó tüntetéseket, zavargásokat rendeztek, hatalmas médiakampánnyal kísérve, hogy bizonyítsák: Fergusonban intézményesült a rasszizmus. Kampányuk nem érte el a kívánt célt, mert a szinte csak feketék lakta városrészben újraválasztották azt a fehér polgármestert, akit Sorosék, fõrasszistának kiáltottak ki.
A CEU
Amikor a Közép-európai Egyetem Budapestre költözött, alig néhány évvel a vasfüggöny lebontását követõen, sokan, köztük én is, ezt a nyugatosodás, az amerikai egyetemi szabadság és színvonal Budapestre érkezéseként üdvözöltük. Annak bizonyítékát láttuk benne, hogy a hidegháborúban aratott amerikai gyõzelem következményeként a kommunizmus alatt egynemûvé gyalult és kötelezõen marxistává parancsolt egyetemi szféra számára is eljött végre a szabad gondolkodás ideje. Hiszen, fõleg a társadalomtudományok területén, a pártállam rigorózusan ragaszkodott ahhoz, hogy világnézeti monopóliuma érvényesüljön.
Nagyon hamar kiderült azonban, hogy a CEU nemhogy nem járul hozzá a társadalomtudományi gondolkodás plurálissá válásához, hanem az amúgy is hatalmas helyzeti elõnybõl induló posztkommunisták egyoldalú támogatójává válva, mindösszesen annyi történt, hogy a marxisták újabb, most már nyugati képviselõi is megérkeztek hozzánk. Minden kiszuperált amerikai, kanadai, izraeli és nyugat-európai marxista biztos pozícióra és néhány kellemes évre számíthatott a CEU társadalomtudományi tanszékein. Michael Ignatieff, a CEU rektora és harcostársai azt a tényt, hogy a magyar törvényeknek megfelelõen kellene a CEU-nak is mûködnie, úgy próbálják feltûntetni, mintha a tanszabadság, vagy az egyetemi autonómia került volna Magyarországon veszélybe. Errõl szó sincs. Az azonban igaz, hogy az angolszász egyetemek iránti egykori rajongásunk megszûnt. Ennyi év tapasztalatával a hátunk mögött sokkal kritikusabbakká váltunk az irányukba. Ugyanis az elmúlt negyedszázad alatt jóval többen lettünk, akik beszélünk angolul, a világháló pedig lehetõvé teszi számunkra, hogy széleskörûen tájékozódjunk. Ezt a vasfüggöny mögé zárva nem tehettük meg. Olvassuk, halljuk tehát, hogy az amerikai és brit egyetemeken nem tûrik az ellenvéleményt, hogy nem engedik szólni, elõadni azokat, akikkel a militáns sorosisták nem értenek egyet.
Nálunk is ezt csinálták azok a militáns ifjúkommunisták, akik a kommunista párt támogatását maguk mögött tudva elüldöztek minden nem kommunistát a magyar egyetemekrõl, fõiskolákról már a múlt század negyvenes éveinek végén. Nem akarjuk ezt újra megélni, még ha ma ez is a „fejlettség” kritériuma. Ahogy nem akarunk „safe spaceket” sem, ahova behúzódhatnak azok, pl. a CEU-n, akik nem akarnak meghallgatni másokat. Nem akarjuk, hogy szabotázsakciókra szakosodó politikai aktivistákat képezzenek egyetemeinken, ahogy azt a CEU-n és újabban a Harvardon is teszik. /(http://www.dailymail.co.uk/news/article-4380842/Harvard-University-start-anti-Trump-Resistance-School.htm)/
A mából visszanézve, Soros támogatása felért egy halálos öleléssel. Kifacsarta és a maga képére formálta az egyetemét is, ahogy a politikai baloldallal is tette. Elõször a magukat liberálisoknak nevezõ SZDSZ tûnt el a magyar politikai palettáról, most pedig az egykori szocialisták megmaradása is kérdésessé vált. De még mindig nem értik, milyen következményekkel jár Lendvai Ildikónak, a Magyar Szocialista Párt egykori elnökének kinyilatkoztatása: „Az ellenzék Soros oldalán áll.” Nem értik, hogy az a politikus, aki sorosistává válik, megpecsételi a sorsát.
Soros György idõs ember, augusztus 12-én lesz 87 éves. Megélte a Holokausztot, amirõl egy helyen azt nyilatkozta: „1944 életem legboldogabb idõszaka volt. Nagyon pozitív élmény volt. Hittem magamban, hittem apámban, és tudtam, nem történhet velem semmi.” Nem történt. Egy világbirodalmat gründolt össze. Teméntelen pénze van, hatalma szinte korlátlan. De semmi sem tart örökké. Egyszer minden véget ér.