Már gyanúsítás sem lenne szükséges a lehallgatásunkhoz az igazságügyi tárca új javaslata szerint Reklám Orwelli világ vár ránk, amennyiben a tervezett formában hatályba lép az Igazságügyi Minisztérium több törvényt is módosító javaslatcsomagja. Már a bûncselekmény elkövetésének legkisebb gyanújára sem lesz szükség ahhoz, hogy valakit lehallgassanak, hogy titkos megfigyelés célpontjává váljon, vagy hogy tudta nélkül felbontsák és elolvassák a leveleit, távollétében átkutassák a lakását, kocsiját - írja a Magyar Nemzet. A tárca a készülõ új, a büntetõeljárásról szóló törvényhez kapcsolódóan tartja szükségesnek a rendõrségi, a nemzetbiztonsági, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról (NAV) és az ügyészségrõl szóló törvények bizonyos rendelkezéseinek összehangolását, illetve módosítását. Ennek során egységesítené és újraszabályozná egyebek között a titkos információgyûjtés szabályait. Kimondanák például, hogy „a bûnüldözési célú titkos információgyûjtés olyan különleges, leplezett tevékenység, amely a büntetõeljárásnak is szerves részét képezi”, valamint azt is, hogy „a titkos információgyûjtés az információk mellett eredendõen a bizonyítékok megszerzésére irányul”. Joggal vetõdik fel a kérdés: miért, eddig nem így volt? Választ azonban a salátatörvény tervezete erre a kérdésre nem ad. Ahogy arra sem, mikor, hogyan és kikkel szemben alkalmazzák majd az elõkészítõ eljárásnak nevezett, szintén új intézményt. A törvényjavaslat szerint ugyanis büntetõeljárás – fõ szabályként – továbbra is bûncselekmény gyanúja alapján indul. Az új büntetõeljárási kódex azonban „a büntetõeljárás proaktív képességének kialakítása érdekében az elõkészítõ eljárással lehetõséget biztosít egyfajta elõzetes felderítésre, amelynek a célja a bûncselekmény gyanújának megállapítása, illetve kizárása” – mutat rá a tervezet. Egy névtelenséget kérõ gyakorló ügyvéd szerint az elõterjesztés szövegébõl akár az is következhet, hogy ha valaki vásárol egy autót, másnap titkos nyomozás indul ellene, tisztázandó, hogy vajon törvényes forrásból származik-e az ára, vagy sem. Ez olvasható ki a törvényjavaslat kidolgozóinak laikusok által kissé talán nehezen követhetõ tervezetébõl is. Õk ezt így fogalmazták meg: „Az új törvény ezen megoldása lehetõséget teremt az eddig kizárólag a nyomozásra feljogosított szervek által és a rájuk vonatkozó törvények alapján a bûncselekmények gyanújának megállapítása elõtt végezhetõ felderítésre, ezzel a valós idejû büntetõeljárás folytatására ösztönözve az elõzetes felderítést végző szerveket.” Szóval ezentúl minden nyomozásra jogosult hatóság, azaz a rendõrség, a NAV és az ügyészség is folytathat elõkészítõ eljárást minden olyan esetben, amelyben semmi gyanús nincs. Mert ahol felvetõdik valamilyen bûncselekmény gyanúja, ott a hagyományos büntetõeljárás is megindítható. Nem derül ki azonban a törvényjavaslatból, hogy nevezett szervezeteknek milyen szempontok alapján kell meghatározniuk, hogy kikkel vagy mely szervezetekkel szemben indítanak elõzetes felderítést. Jogosnak tûnik tehát azoknak a felvetése, akik attól tartanak, hogy ez a titkos nyomozásra jogosultak körének bõvülésével egyidejûleg bevezetendõ új intézmény tág teret ad a politikai indíttatású nyomozásoknak, vagy éppen az államnak nem tetszõ hazai és külföldi gazdálkodók kiiktatásának. Ez még akkor is igaz lehet, ha a törvényjavaslat az elõkészítõ eljárás során megtiltja azoknak az eszközöknek és módszereknek az alkalmazását, mint például a csapdaállítás vagy az álvásárlás, amelyek használata már konkrét bûncselekmény gyanúját feltételezi. Ez azt is jelenti, hogy a törvényjavaslat készítõi továbbra is tiltanák a provokációt, azazhogy titkos ügynökök vagy fedett nyomozók legyenek olyan bûncselekmény felbujtói, amelyet az õ fellépésük nélkül nagy valószínûséggel el sem követtek volna. A törvényjavaslat alaposan átírja a bûnmegelõzés eddig ismert és alkalmazott fogalmát. Eddig a bûnmegelõzés arról szólt, hogy a rendõrség az iskolák és civil segítõk támogatásával igyekezett minél szélesebb körben felhívni a figyelmet bizonyos bûncselekményfajtákra és azok megelõzésének módjára. A tervezett új szabályozás viszont „a bûnmegelõzést olyan bûnügyi hírszerzõ tevékenységként határozza meg, amelynek a tárgya nem egy bûncselekmény, hanem a Magyarország társadalmi rendjét veszélyeztetõ bûnözés”. A mai gyakorlat szerint a rendõrség információszerzõ, értékelõ, kockázatelemzõ tevékenységének szerves részét képezte az intézkedési kötelezettség. Azaz ha a fenti tevékenység közben bûncselekményt vagy annak elõkészületét észleltek, meg kellett akadályozniuk annak végrehajtását. A jövõben azonban a rendõrségnek már nem lesz dolga például a titkos adatszerzés vagy az elõkészítõ tevékenysége során észlelt bûncselekmény megakadályozása, megszakítása. Kivételt képeznek ez alól azok a bûncselekmények, amelyeknek már az elõkészületét is büntetni rendeli a törvény. A gyilkosság ilyen, de például a nemi erõszak már nem. Így ha egy nõ megerõszakolását tervezi két bûnözõ egy lehallgatott telefonon, kiszemelt áldozatuk csak abban bízhat, hogy a lehallgatóknak nagyobb az empátiájuk a jogszabály elõkészítõinél, és megtalálják a módját, hogy a tervezett erõszakot mégse hajthassák végre. A törvénycsomag arról is rendelkezik, hogy a hatóságok titkos kapcsolatainak, besúgóinak a szolgálataik után kapott tiszteletdíjból húszszázalékos forrásadót kell fizetniük. Mivel azonban az ilyen címen kifizetett összegek is titkosak, soha nem tudhatjuk meg sem azt, hogy az egyes titkos megbízatásokért mennyit fizetett ki az állam, és hogy a titkos megbízottak munkája megérte-e az árát, sem azt, hogy a kifizetések után rendesen befizették-e az adót. (MNO)