A KGB titkos dokumentuma
A leigázás 45 alapelve, avagy hogyan bánjunk a bennszülöttekkel

Az alábbi cikk a Kapu folyóirat 1990. februári számában jelent meg. Bár az irat Lengyelországról szól, a hideg részletességgel kidolgozott módszer vélhetõen nem cseng ismeretlenül Magyarországon sem. És bár mindez csak történelem, a szóhasználat és a konkrét módszerek nemegyszer megdöbbentõ áthallásokkal bírnak a mára is. Az alábbiakban elsõ kézbõl autentikus forrásból ismerhetjük meg azokat az elveket, amelyek szerint a D-209-es ügynököt is foglalkoztató titkos szolgált mögött álló félelmetes hatalmi gépezet, a KGB dolgozott, melynek figyelmét, mint látható, a legkisebb részlet sem kerülte el.

KAPU

A következõ szöveget Lengyelországból szereztük. Az eredeti orosz nyelvû verziót Boleslav Bierut egykori lengyel köztársasági elnök szobájában találták meg. Az írás azokat az irányvonalakat tartalmazza, amelyeket a KGB Moszkvában székelõ centruma dolgozott ki a Varsóban mûködõ sejtje számára. Hogy milyen úton-módon került Bierut irodájába, nem tudni, de feltehetõleg nem kellet nagy vargabetût leírnia, tudniillik, Bierut egyike volt a KGB háború elõtti lengyel ügynökeinek. A hideg módszeresség, amellyel a KGB elõkészítette Lengyelország teljes mértékû alárendeltségét a nagyhatalom érdekeinek, még ma is ámulatot kell, hogy keltsen. Valamint egy kérdést fogalmaz meg: a Budapesten mûködõ KGB kirendeltség
kapott-e ilyen, vagy hasonló útmutatásokat? Sajnos, ez nem kizárt, ugyanis a Magyar Dolgozók Pártja ötvenes évekbeli és az MSZMP késõbbi gyakorlata alapjában véve nem különbözik-e a KGB-utasítás szellemétõl és alapelveitõl.
A szöveg lengyelül a múlt év õszén (1989-ben – a szerk.) jelent meg a Nowy Dziennik hasábjain. A magyar fordítás a lehetõ legpontosabb. Tekintetbe véve a szerzõgárda mivoltát, a stílus csinosításáról le kellett mondanunk (a fordítók).

Moszkva 2.6.1947:
(szigorúan titkos)
K. AA/CC 113
Utasítás NK/003/47

1. A nagykövetség épületeinek területén tilos a bennszülöttek soraiból általunk beszervezett informátorokat fogadni. Az ezekkel az emberekkel való találkozásokat egy erre kijelölt szolgálat szervezi, a találkozók kizárólag nyilvános helyeken történhetnek. Az információkat a nagykövetség veszi át különleges szolgálatunk közremûködése mellett.
2. Fõként annak kell nagy figyelmet szentelni, hogy a katonáink és a civil lakosság között semmiféle kapcsolat ne jöhessen létre. Megengedhetetlen, hogy tiszti kádereink a bennszülötteket azok lakásaiban látogassák, szintén megengedhetetlen egyszerû sorkatonák bennszülött nõkkel való érintkezése, megengedhetetlen a katonáink és a bennszülött lakosság, katonaság közötti kapcsolatteremtés.
3. Meggyorsítani azon bennszülöttek likvidálását, akik Lengyelország Kommunista Pártjával, a Lengyel Szocialista Párttal, az interbrigadistákkal, a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetséggel, a hazai hadsereggel, a parasztzászlóaljakkal és más társaságokkal és szervezetekkel állnak kapcsolatban, amelyek nem a mi kezdeményezésünk folytán keletkeznek. Ennek az ügynek az érdekében ki kell használni a fegyveres ellenzék jelenlétét.
4. Ügyelni kell arra, hogy minden fegyveres akcióban azok a katonák vegyenek részt, akik a Kosciuszko-hadseregbe (Szovjetunió területén a Vörös hadsereg oldalán harcoló lengyel hadsereg) való belépésük elõtt országunk (Szovjetunió) területén tartózkodtak. És elérni teljes megsemmisítésüket.
5. Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történõ egyesítését, ügyelve arra, hogy minden kulcsszerep olyan embereknek jusson, akik különleges osztályunk szolgálatában állnak.
6. Egyesíteni az összes ifjúsági szervezetet, és járási vezetõtõl felfelé a vezetõ helyekre különleges szolgálatunk által jóváhagyott embereket kell helyezni. Még a végsõ egyesítés elõtt likvidálni kell a cserkész mozgalom ismert vezetõit.
7. Megszervezni és figyelni arra, hogy a pártkongresszusok küldöttei által megválasztott funkcionáriusok az elõttük álló teljes idõszakra ne tartassák meg mandátumaikat. A küldöttek semmi esetre sem hívhatnak össze vállalatok közötti gyûléseket. Ha nincs más megoldás, és ha egy ilyen gyûlést mindenképpen össze kell hívni, el kell távolítani azokat az embereket, akik a koncepciók tervezésében és követelések felterjesztésében aktivitást fejtenek ki. Minden elkövetkezendõ kongresszusra új küldötteket kell válogatni, csakis olyanokat, akiket különleges szolgálatunk szemel ki.
8. Különös figyelmet kell szentelni a szervezési képességekkel rendelkezõ és népszerûségre esélyes egyéneknek. Az ilyen embereket be kell szervezni, amennyiben ellenállást tanúsítanak, nem engedni õket magasabb posztra.
9. Elintézni, hogy az állami alkalmazottak (a biztonsági szerveket és a bányaipart kivéve) alacsony fizetést kapjanak. Ez elsõ sorban az egészségügyet, a bíróságokat, a közmûvelõdési szférát, valamint a vezetõ beosztásban dolgozókat érinti.
10. Minden kormányszervezetben, valamint az üzemek többségébe különleges szolgálatunkkal együttmûködõ egyéneket kell beépíteni. (A helyi közigazgatási szervek tudomása nélkül.)
11. Különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy a bennszülött sajtó ne közölje a hozzánk szállított áru mennyiségét és fajtáit. Úgyszintén nem szabad ezt üzletnek nevezni. Ügyelni kell arra is, hogy a sajtó kiemelten írjon a bennszülötteknek kiszállított áru mennyiségérõl. Emellett meg kell említeni, hogy ez az árucsere-forgalom keretén belül történik.
12. Nyomást kell gyakorolni, a bennszülött hivatalokra, hogy azon személyek, akik földet, parcellát, telket szereznek, ne arról kapjanak papírt, hogy tulajdonosok, hanem csak arról, hogy azt kiutalták.
13. A paraszti magángazdálkodással szemben olyan politikát kell folytatni, hogy a magángazdálkodás ráfizetéses legyen, esetleges minimális haszonnal járhasson. Ezután pedig el kell kezdeni vidéken a kollektivitást. Amennyiben nagyobb ellenállás keletkezik, csökkenteni kell a termelõeszközök kiosztását és növelni kell az állami beszolgáltatási kötelezettségek kvótáit. Ha mindez nem vezetne eredményre, meg kell szervezni, hogy a mezõgazdaság ne tudja fedezni az ország élelmiszer-ellátását, a hiányzó mennyiséget behozatallal kelljen pótolni.
14. Mindent megtenni annak érdekében, hogy a határozatok és rendeletek, legyenek azok jogi, gazdasági vagy szervezeti jellegûek, megfelelõen pontatlanok legyenek.
15. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy az egyes ügyek tárgyalásával egyszerre több komisszió, hivatal és intézmény foglalkozzon, de egyikük sem hozhat határozatot, mielõtt a többiekkel konzultált volna. (Kivételt képeznek a bányaipart érintõ ügyek.)
16. Az üzemi önkormányzatok semmiféleképpen sem fejthetnek ki hatást az üzem tevékenységére. Kizárólag a határozatok teljesítésén dolgozhatnak.
17. A szakszervezetek nem szegülhetnek ellen az igazgatóság utasításainak. A szakszervezeteket más feladatokkal kell elfoglalni, úgymint a vállalati üdültetések szervezése, a nyugdíj- és kölcsönkérelmek elbírása, kulturális és szórakoztató programok, kirándulások szervezése, a hiánycikkek elosztásának megszervezése, a politikai vezetés határozatainak és nézeteinek az igazolása.
18. Meg kell szervezni, hogy csak azokat a dolgozókat és vezetõket léptessék elõ, akik a rájuk bízott feladatokat példamutatóan végrehajtják, és akik nem hajlamosak azon problémák analizálására, amelyek túlérnek tevékenységük határain.
19. Azon bennszülöttek tevékenységéhez, akik párt-, állami és gazdasági funkciókat viselnek, olyan feltételeket kell kiadni, hogy azok alkalmazottaik szemében kompromittálják õket, és lehetetlenné tegyék visszatérésüket eredeti környezetükbe.
20. A bennszülött tiszti káderekre csak ott bízható felelõs pozíció, ahol már el vannak helyezve különleges szolgálatunk emberei.
21. Minden fegyveres akció és éleslövészet alatt a lõszer mennyiségét fegyverre való tekintet nélkül állandóan szigorúan ellenõrizni kell.
22. Megfigyelés alatt tartani minden tudományos kutatóintézetet és laboratóriumot.
23. Nagy figyelmet kell szentelni a feltalálóknak és az újítóknak, valamint fejleszteni és támogatni tevékenységüket, de minden egyes találmányt következetesen fel kell jegyezni, a jelentés pedig a központba küldendõ. Csak azon találmányok megvalósításához szabad hozzájárulni, amelyek a bányaiparban hasznosíthatók, valamint azokat, amelyek különleges utasításainkban vannak feltüntetve. Nem valósíthatók meg azok a találmányok, amelyek a termelés növelését, ezzel párhuzamosan pedig a nyersanyagbányászat visszaesését eredményeznék, vagy akadályoznák a határozatok teljesítését. Ha egy találmány már ismertté vált, meg kell szervezni annak külföldre való eladását. A találmány értékérõl és leírásáról szóló dokumentumok közlése megengedhetetlen.
24. Az egyes szállítmányok pontosságában zavarokat kell elõidézni. (Kivéve az NK 552-46. számú utasításban szereplõ szállítmányokat.)
25. Az üzemekben kezdeményezni kell a különbözõ problémafeltevõ és szakmai értekezletek összehívását, feljegyezni az ott elhangzott javaslatokat, észrevételeket és azok szerzõit.
26. Népszerûsíteni kell a dolgozókkal folytatott beszélgetéseket, amelyek idõszerû termelési témákkal foglalkoznak, valamint olyan beszélgetéseket, amelyben helyet kap a múlt és a helyi problémák bírálata. Nem szabad engedni azonban a bírálatjelenségek okainak megszüntetését.
27. A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetûek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez.
28. Figyelni kell arra, nehogy az újjáépítés alatt álló, vagy az újonnan felépített városokban és lakótelepeken léteznek-e olyan vízvezetékrendszerek, melyek nincsenek rákötve a fõ vízhálózati rendszerre. A régi, nem bekötött vízvezeték rendszereket és az utcai kutakat szisztematikusan fel kell számolni.
29. Az ipari objektumok rekonstrukciója és építése során ügyelni kell arra, hogy az ipari hulladékok azon folyókba legyenek irányítva, melyek ivóvíztartalékként szolgálhatnak.
30. Az újjáépített városok és az új lakótelepek lakásaiban nem lehetnek többlethelyiségek, melyekben hosszabb idõre háziállatokat lehetne tartani, vagy nagyobb mennyiségû élelmiszer-tartalékot felhalmozni.
31. A magántulajdonban lévõ termelõvállalatok és az iparosok csak olyan alapanyagot és berendezéseket kaphassanak, amelyek meggátolják a jó minõségû áruk elõállítását. Ezen termékek árai magasabbak legyenek, mint az állami vállalatok hasonló termékei.
32. Elõ kell idézni a hivatali adminisztráció minden szinten történõ maximális terebélyesedését. Megengedhetõ az adminisztratív szervek tevékenységének bírálása, de semmiképpen sem engedhetõ meg számbeli megfogyatkozásuk és normális mûködésük sem.
33. Ügyelni kell minden gyártási tervre a bányaiparban, valamint a megfelelõ instrukciókkal megjelölt vállalatokban. Meggátolni a belföldi piac ellátottságát.
34. Különös figyelmet kell szentelni az egyházaknak. A kulturális, nevelõ munkát úgy irányítani, hogy általános ellenszenv alakuljon ki ezen intézmények ellen. Figyelni és ellenõrizni az egyházi nyomdákat, levéltárakat, prédikációkat, az énekeket, a vallásoktatás tartalmát, de még a temetési szertartásokat is.
35. Az alap-, illetve szakiskolákból, de különösen a közép- és fõiskolákból el kell távolítani azokat a tanítókat, akik köztekintélynek és népszerûségnek örvendenek. Helyüket kinevezett emberekkel kell feltölteni. Meg kell szüntetni a tantárgyak közötti különbségeket, korlátozni a forrásmunkák kiadását, és a középiskolákban a latin és az ógörög nyelv, általános filozófia, logika és a genetika oktatását. A történelem oktatásában nem szabad megemlíteni, hogy melyik uralkodó szolgálta vagy akarta szolgálni az ország javát, viszont rá kellett mutatni a királyok zsarnokságára és az elnyomott nép harcára. A szakiskolákban be kellett vezetni a szûk specializációkat.
36. Inspirálni kell olyan állami mûvészeti és sportrendezvények megrendezését, amelyek a bennszülöttek harcát ünneplik a (az oroszokat kivéve, különösen a német) megszállókkal szemben, s amelyek a szocializmusért vívott harcot hirdetik.
37. A helyi kiadványokban nem engedhetõ meg azon bennszülöttekrõl szóló mûvek megjelenése, akik a forradalomig és a második világháború alatt éltek.
38. Ha létrejön egy olyan jellegû szervezet, amelyik ugyan támogatná az országunkkal való szövetséget, de ugyanakkor szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenõrzését, azonnal be kell indítani ellene – nacionalizmus és sovinizmus vádjával – egy rágalomhadjáratot. Ezt következõképpen kell csinálni: emlékhelyeink megszégyenítését, temetõink megrongálását, nemzetünk és kultúránk befeketítését hirdetõ és a velünk kötött egyezmények értelmét kétségbe vonó röplapok kiadás. A propaganda munkába be kell vonni a bennszülötteket, és kihasználni a velük szemben létezõ gyûlöletet.
39. Gondoskodni a hidak, utak és az összekötõ hálózat kiépítésérõl és felújításáról, hogy egy szükséges katonai intervenció esetén gyorsan és mindenoldalról elérhetõ legyen az ellenállás helyszíne, vagy az ellenzéki erõk összpontosításának helye.
40. Odafigyelni arra, hogy a politikai ellenzék képviselõit lecsukják. Megdolgozni azokat az ellenzékieket, akik a bennszülött lakosság tekintélyét élvezik. Az ún. véletlen események során, mielõtt még betörnének a köztudatba, likvidálni, vagy köztörvényes kihágás vádjával bezárni õket.
41. Meg kell gátolni a politikai perekben elítélt személyek rehabilitációját. Amennyiben ez a rehabilitáció elkerülhetetlen, csak azzal a feltétellel lehetséges ezt megtenni, hogy az eset bírói mûhibának minõsül, nem lesz perújrafelvétel, valamint a hibás ítélet okozói (bírák, tanúk, vádlók és informátorok) nem lesznek beidézve.
42. Azokat a párt által kinevezett vezetõket, akik tevékenységükkel károkat okoztak, vagy az alkalmazottak elégedetlenségét idézték elõ, ne állítsák bíróság elé. Drasztikus esetekben vissza kell hívni õket funkciójukból, és más hasonló, vagy magasabb szintû pozíciókba kell helyezni õket. Végsõ esetben vezetõ állásba kell tenni õket, és a késõbbi változások idejére kádertartalékként számolni velük.
43. Nyilvánosságra kell hozni azoknak a vezetõ pozíciókban dolgozó személyeknek a pereit (elsõsorban a hadügyben, minisztériumokban, fõbb hivatalokban, iskolaügyben dolgozókról van szó), akiket népellenes, szocializmus ellenes és az iparosítást ellenzõ tevékenységgel vádolnak. Ez a dolgozó tömegek figyelmét felkelti.
44. Munkahelyeken gondoskodni kell a különbözõ funkciókban dolgozó emberek leváltásáról, és a legkisebb szakértelemmel rendelkezõ iskolázatlan munkásokkal helyettesíteni õket.
45. Meg kell szervezni, hogy a fõiskolákra a legalacsonyabb társadalmi származók kerüljenek be elsõsorban, akiknek nem érdekük szakértelmük növelése, csupán a diploma megszerzése.

(Fordította: Badin Áddám és Lékó István)
Geönczeöl Gyula